Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban
MIÉRT NEM NYERT KÉPVISELETET AZ IZRAELITA FELEKEZET...? 960 A rendes segélyeket az egyházi alapok támogatása egészítette ki, amelyet az evangélikusok és reformátusok 1899-től, az unitáriusok 1902-től kaptak.110 Az izraelita iskolaalap 1904-től kapott állami támogatást,111 a rendes állami támogatás és az iskolaalap segélye együtt mindössze két évben, 1904–1906 között haladta meg kis mértékben az unitáriusoknak nyújtott támogatást. (2. táblázat) Az izraelita felekezet állami támogatásának alacsony mértékét tovább súlyosbította az, hogy nem tarthatott igényt az 1848. évi XX. tc. 3. §. értelmében a keresztény felekezeteknek járó, egyházi és iskolai költségek fedezésére szolgáló állami segélyre.112 (3. táblázat) Ennek összege 1907-től a reformátusok és az evangélikusok esetében tetemesen, 1909-től az unitáriusok esetében kisebb arányban meghaladta az egyházaknak járó rendes és az egyházi alapoknak juttatott támogatások együttes összegét. Az izraelita felekezet tehát a dualizmus évtizedei alatt a recepció ellenére sem kapott a keresztény egyházakéhoz hasonló mértékű állami juttatást. Az egyházpolitika irányítói sem az izraelita népesség lakosságon belüli arányát, sem a keresztény lakosságot meghaladó mértékű növekedését nem vették figyelembe. 113 Összegzés A főrendiház 1885. évi reformja során a törvényalkotók rendhagyó módon szándékozták képviselethez juttatni az akkor még tűrt-elismert izraelita felekezetet. Az elképzelés meghiúsulása rávilágít arra, hogy a kiegyezés után a liberalizmus képviselői a vallási kérdésekben korlátozott mozgástérrel rendelkeztek a konzervatív ellenzékkel szemben. A liberális többségű képviselőház a vallásszabadság és a vallások közötti egyenlőség elvére hivatkozva igyekezett képviselethez juttatni az izraelitákat, azonban erőtlennek bizonyult a konzervatív-keresztény nemzeti koncepciót képviselő főrendi ellenzékkel szemben, amely a képviselőházban szövetségesre talált az antiszemitákban. E kéretlen szövetséget a katolikus ellenzék ugyan nyíltan nem vállalta, az antiszemiták és az arisztokrata ellenzék között kialakult elvi összhang a liberális csoportokkal szemben egymást erősítő módon hatott. A törvényjavaslatok tárgyalásának másik tanulsága, hogy 1867 után sikertelennek bizonyultak azok a kezdeményezések, amelyek önállóan tematizálták a zsidóságról szóló 110 A zsidó és a protestáns egyházi alapoknak a katolikus közalapokkal való összevetését az akadályozza, hogy az utóbbiakra a főkegyúri jog miatt nem terjedt ki a törvényhozás ellenőrzése, ezért nem foglalták őket a költségvetésbe. Csorba László: A vallásalap jogi természete. Az egyházi vagyon problémája a polgári átalakulás korának Magyarországán, 1782–1918. Bp. 1999. 159–171. 111 Zsidó Lexikon i. m. 397. 112 1848: XX. tc. A vallás dolgában. In: Magyar Törvénytár 1836–1868. évi törvénycikkek i. m. 243. 113 1869–1910 között négy évtized átlagában az össznépesség 7,5%-kal, a zsidó lakosság 13,65%-kal növekedett. A növekedést évtizedenkénti bontásban lásd Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon i. m. 11.
