Századok – 2020

2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban

MIÉRT NEM NYERT KÉPVISELETET AZ IZRAELITA FELEKEZET...? 942 képviselőire kívánta helyezni, de részvételüket 3000 Ft földadó fizetéséhez kötötte. A kormánytól való függőségük miatt megfosztotta a képviselettől a főispánokat, il­letve vagyon hiányában az egyházmegyével nem rendelkező címzetes püspököket. Az intézmény társadalmi bázisát a közéletben érdemeket szerzett polgárok élethosz­szig tartó kinevezésével igyekezett szélesíteni. Témánk szempontjából a törvényjavas­lat 4. §. B. pontja érdemel figyelmet, amely a deáki felfogástól eltérően fenntartotta az egyházak képviseletét, szükségesnek ítélve azt, hogy a jelentős vagyonnal rendel­kező egyházak intézményes formában képviselhessék érdekeiket. A korábbinál azon­ban arányosabb részvételre törekedve a bevett protestáns egyházaknak is helyet biz­tosított, illetve mellettük az izraelita felekezet is képviseletet nyert volna. Az utóbbit illetően a törvényjavaslat indoklás nélkül „egy izraelita hitfőnök” szereplését helyezte kilátásba, akit az uralkodó a minisztertanács ajánlatára nevezett volna ki. A törvényjavaslat utóbbi pontja meglepőnek tűnhet annak ismeretében, hogy a reformjavaslatok csupán a bevett vallások képviseletének bővítésére törekedtek. Az, hogy korábban a bevett jogállással nem járt együtt automatikusan a felsőházi tag­ság, elméletileg annak lehetőségét is magában rejtette, hogy akár egy tűrt vagy el­ismert felekezet is képviseletet nyerhet a második kamarában. Ismervén azonban a törvénykezés menetét, megalapozottabbnak tűnik annak feltételezése, hogy a kor­mány egy korábbi törvényjavaslat, a zsidók és keresztények közötti vegyes házassá­got engedélyező tervezet bukása miatt, kárpótlásként kívánta képviselethez juttatni a formailag tűrt, de a valóságban elismert jogállású izraelita felekezetet. A keresztény–zsidó vegyes házasságok engedélyezését célzó törvényjavaslat az izraelita felekezet tűrt-elismert jogállásából eredő társadalmi egyenlőtlenségek egyikének enyhítésére törekedett. Az 1867. évi XVII. tc. értelmében „az ország iz­raelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására nézve egyaránt jogosítottaknak nyilváníttattak”,32 az egyéni állampolgári egyenlő ­ség elismerését azonban nem követte a vallás bevetté tétele. Az izraelita felekezet a bevett, elismert és tűrt vallások hierarchiájában sajátosan köztes helyet foglalt el. 33 Formailag a tűrt vallás kategóriájába tartozott, tényleges helyzete azonban a század második felére nagyban különbözött az egyéb megtűrt felekezetekétől (nazarénu­sok, baptisták, mohamedánok).34 Az izraeliták számára az 1840. évi XXIX. tc. biz­tosította az anyakönyvezés jogát, míg az Udvari Kancellária 1863. évi rendelete a 25-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai.) Bp. 1884–1887. (a továbbiakban: KI 1884−1887.) I. 25. sz. 134–146. 32 1867: XVII. tc. Az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében. In: Magyar Törvénytár 1836–1868. évi törvénycikkek i. m. 354. 33 Péter L.: Az állam és az egyház viszonya i. m. 15–20. 34 Például nagyban különbözött a nazarénusok helyzetétől, akik a korszakban nem rendelkeztek anyakönyvezési joggal. Kardos László – Szigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi na­zarénusok. Bp. 1988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom