Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
KONRÁD MIKLÓS 923 1848–1849. Reformkényszer és ellenállás A forradalom és szabadságharc idején a zsidókkal szemben támasztott elvárások tekintetében a társadalmi összeolvadást elősegítő radikális vallásreform követelése végképp eluralta a közbeszédet, különösen a forradalom első hónapjaiban. E tizenhét hónap leforgása alatt a követelés újfent megjelent egy törvényjavaslatban, emellett az országgyűlés központi bizottmányának egyik jelentésében, végül az 1849-es emancipációs törvényben. A zsidó vallásreform kikényszerítése a hatalomra lépő liberális nacionalista magyar politikai elitnek ekkor bevallott céljává, a magyar forradalmi hatalom zsidópolitikájának központi elemévé vált. Az 1848-as forradalom kitörésekor a pesti felkelők követeléseit összefoglaló tizenkét pont közül a negyedik hiába kért „törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben”, a Pozsonyban március 19-én kitörő zsidóellenes tüntetések hatására az emancipáció iránt eleve sem lelkes törvényhozók meghátráltak. Március 21-én a pozsonyi diétán Kossuth Lajos sajnálkozva ugyan, de határozottan az emancipáció elhalasztását javasolta. Az antiszemita zavargásokért implicite a zsidókat tette felelőssé, kijelentve, hogy a zavargások forrása „nem a gyűlölség, hanem a félelem”, amit pedig a zsidók váltottak ki, „mert magukat az életben elkülönzik”.85 Az alsótábla még ugyanezen a napon elkészített egy törvényjavaslatot, amelynek egyik pontja megbízta az eljövendő független magyar kormányt, hogy egy zsidókból és keresztényekből álló gyűléssel vizsgáltassa meg a zsidók „belállapotait”, majd terjesszen a következő országgyűlés elé egy törvényjavaslatot a zsidó vallást érintő „szükséges reformokra nézve”.86 A sebtében összeállított és szinte azonnal feledésbe merült javaslat egy szóval sem indokolta meg, hogy miért kellene a zsidóknak megreformálniuk vallásukat. A modern Magyarországot megalapozó 1848. áprilisi törvények az ország 340–400 ezer fős zsidó lakosságáról hallgattak. 1848 augusztusában a népképviseleti országgyűlés központi bizottmánya arra kérte a kormányt, hogy a következő ülésfolyam során terjesszen a ház elé egy törvényjavaslatot a zsidók emancipációjáról, időközben pedig lépjen érintkezésbe a „zsidó osztály értelmesbjeivel” az „annyira feltűnő, mint káros elzárkózottság és kölcsönös idegenkedés okainak korszerű reform általi elhárítása végett”.87 Ez esetben tehát kiderült, hogy miért volna szükség reformra. Az viszont homályban maradt, hogy mit is kellene megreformálni. Persze nyilvánvaló volt, hogy a központi bizottmány a zsidó vallásra gondolt, de annak megnevezése mégis elmaradt, talán éppen azért, hogy jótékony 85 Pozsony, márt. 21-én. Pesti Hírlap, 1848. március 24. 251. 86 Uo. 252. 87 1848–1849 a magyar zsidóság életében i. m. 170–171.
