Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
ASSZIMILÁCIÓS ELVÁRÁSOK ÉS ZSIDÓ VÁLASZOK AZ EMANCIPÁCIÓIG 924 homály fedje a kényes kérdést, vajon a „kölcsönös idegenkedés” elhárítása végett miért csupán a zsidó vallás volna átalakítandó. A szegedi nemzetgyűlés 1849. július 28-ai ülésén megszavazott, a tizenhat nappal későbbi világosi fegyverletétel miatt érvénybe már nem lépett emancipációs törvénnyel Magyarország lett az utolsó ország Közép-Európában, amely az 1848–1849-es forradalmak idején egyenjogúsította zsidó lakosságát. Ezt ráadásul unikális módon tette, amennyiben a zsidóknak egyenlő polgári és politikai jogokat biztosító törvény egyúttal korlátozta döntési és lelkiismereti szabadságukat. A törvény 4. §-a meghagyta ugyanis a belügyminiszternek: a törvényt oly módon foganatosítsa, „hogy alkalmas szabályok által a móses vallásúak a kézimesterségek és a földmívelés gyakorlására vezéreltessenek”, valamint hívjon össze egy rabbikból és választott képviselőkből álló gyűlést, amelyen a zsidók reformálják meg „hitágazataikat”. Arra nézve, hogy e vallásreformra miért lenne szükség, a törvény indoklása arra a homályos kijelentésre szorítkozott, miszerint „a theocratia korában készült [...] intézményei a zsidóknak az újabb kor eszméinek, érzelmeinek, erényeinek nem tökéletes, sőt hiányos vezetői”. 88 A forradalom első hónapjaiban a zsidók integrációjának lehetőségeit taglaló sajtócikkekben és röpiratokban az összeolvadás sine qua non feltételének nyilvánított vallásreform követelése szinte minden más véleményt kiszorított. A mérsékelt, a zsidók másságát radikálisan nem alteráló elvárások, mint a nyelvi magyarosodás és a földművelés felé fordulás ebben az időben csak elvétve fordultak elő. Az elvárások jogosságát és tartalmi igazságát tagadó hangok még inkább kivételessé ritkultak. 89 Hogy az összeolvadást a zsidók pontosan miféle vallási reformmal tudták volna elősegíteni, erre nézve a legtöbben a „gyökeres” változások követelésén túl a törvényhozáshoz hasonlóan tartózkodtak minden konkrétumtól.90 Néhányan elsősorban az étkezési törvények eltörlését és a sábbát vasárnapra áthelyezését kívánták. 91 Az összeolvadás felfokozódó elvárása az elkülönülés felszámolásának legszélsőségesebb megoldásához, vagyis az áttérés szorgalmazásához is elvezetett. Miután elvesztették reményüket az emancipáció eljövetelében, a pesti zsidó község elnöke, Kunewalder Jónás nagykereskedő és unokaöccse, a szintén nagykereskedő Kanitz Manó 1848. április 6-án katolizáltak. Lépésüket az Iparegyesület lapja, Kossuth Lajos ekkori sajtóorgánuma a Pesten terjengő hírek alapján azzal magyarázta, 88 Uo. 263–264. 89 Nyári Albert: A magyar forradalom napjai. Pest 1848. 61–63. 90 Kolmár József: Nép szava Isten szava. Pozsony 1848. 16–17.; Hírfűzér. Budapesti Híradó, 1848. április 18. 368.; Nem hivatalos rész. Pesti Hírlap, 1848. május 3. 393.; Vörösmarty Mihály: Zsidóügy. In: Összes munkái VII. Szerk. Gyulai Pál. Bp. 1885. 352–361. 91 Győri napló. Hazánk, 1848. március 23. 758–759.; Pest, ápril 7-én. Pesti Hírlap, 1848. április 8. 309.
