Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 817 képes egyedül irányítani, politikai vonatkozásban a kancellár megkerülhetetlen, szuverén tényező. Viszonyukat a Lósy életéből hátralévő pár évben – a barokk kor titkos intrikáinak világában paradox módon egyáltalán nem meglepően – a korábbi szembenállást követően kooperáció és munkamegosztás jellemezte. 144 A rezidenciaügy a Habsburg–Barberini kapcsolatok koordinátáin Lippay mellett egyaránt a rezidenciaügy nyertesei közé sorolhatjuk mind a pápai, mind a császári udvart. Azt azonban nem könnyű eldönteni, hogy ténylegesen melyikük profitált többet belőle. A látszat szerint Róma Habsburg-politikai nyomásgyakorlása vereséget szenvedett és meghátrálásra kényszerült egy VIII. Orbán számára különösen fontos, egyházi, erősen lelkipásztori vetületű ügyben. A Sancta Synodus Tridentina publi kálásakor a kuriális érdekek mentén lehetett megfigyelni a vallási és politikai célok interferenciáját. Ez most szemlátomást a visszájára fordult. Egy, a trienti program szempontjából kulcsfontosságú, mindvégig mintaszerű kánoni szabályszerűséggel az illetékes kuriális szakhatóság, a Rezidencia Kongregáció előtt tárgyalt kérdésben egy katolikus nagyhatalom politikai nyomására visszakozni volt kénytelen. A politikai jelleget mutatja, hogy döntéshozatal a sokáig kérlelhetetlen Kongregációtól mindinkább az Államtitkárságra került át. A vereség mértékét pedig fokozni látszik, hogy Barberini bíboros nepos kompromisszumos, egy alternatív munkamegosztásban dolgozó cancellarius substitutus ra vonatkozó javaslatát sem fogadták el. 145 Bécs, ha nyíltan nem is deklarálta, teljes joggal belügyeibe, kormányzati rendszerébe történő beavatkozásként tekinthetett az esetre, amennyiben egy másik állam III. Ferdinándhoz akkreditált követe útján kívánta eltávolítani egyik vezető funkcionáriusát, számottevő zavart okozva ezzel hát-, illetve oszmán viszonylatban frontországa igazgatásában. A legmagasabb szinten mutatott kiállást Lippay mellett – a kancellár említett érdekérvényesítési potenciálján túl – ez magyarázza. E megközelítésben a rezidencia-bulla magyarországi végrehajtásának megakadályozása a szekularizáció útjára lépő preabszolutizmus és a pápaság egyik korai mérkőzése, egyik első jele annak a jozefinizmusban kicsúcsosodó tendenciának, melynek fő szimptómái a placetum regium módszeres alkalmazása és a Habsburg-országok ka tolikus egyházszervezetének mind hermetikusabb elszigetelése a Szentszéktől. 146 144 Tusor P.: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia i. m. 431–457.; Uő: A magyar egyházi elit és Róma i. m. 181–201.; Uő: Episcopalist Crisis in the Hungarian Episcopate i. m. 147–166. 145 Lásd a 106–108. jegyzeteknél már ismertetett, január 8-ai jegyzékét. BAV Barb. Lat., vol. 7076. nr. 9. 146 A jozefinizmus egyházpolitikájára legújabban lásd Rudolf Pranzl: Das Verhältnis von Staat und Kirche/Religion im theresianisch-josephinischen Zeitalter. In: Josephinismus als Aufgeklärter Absolutismus. Hrsg. Helmut Reinalter. Wien–Köln–Weimar 2008. 17–52.
