Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 815 meg, hogy sosem fogja megengedni az Apostoli Szék tekintélyét sértő határozat elfogadását a magyar püspökök szeptemberre tervezett ülésén, a püspöki megerősítések és a királyi főkegyúri jog körüli problémák tárgyalása során. 132 Rómában a jelek szerint a továbbiakban lekötelezettként tekintettek az egri püspökre a rezidencia-kedvezmény megadása miatt. Az 1639 októberében 1643-ig a Baglioni helyére lépő Gaspare Matteinek133 az általa következetesen monsignor grandcancelliere d’Ungaria-ként emlegetett Lippay szinte fő udvari bizalmasa, aki nélkül magyar ügyekben már-már mozdulni sem tud, amikor az éppen a székhelyén tartózkodik.134 A pápai diplomácia ugyanakkor még egri püspöksége utolsó évében is figyelemmel követte rezideálását.135 Kuriális megítélésének változását a kancellár igyekezett udvarbeli helyzetének megerősítésére felhasználni. Gaspare Mattei nuncius 1640. július 24-ei jelentése arról tudósít, hogy a kancellár – vélhetően nem minden érdek nélkül – azzal kereste meg, hogy az „Apostoli Szék javára válna, ha a Titkos Tanácsnak egyházi tagja is lenne”.136 Az üléseket azonban prímási kinevezéséig csak kancellári hivatalából kifolyólag, alkalmilag és tisztviselőként látogathatta, a döntésekre nem lett közvetlen befolyása. Lippay politikailag rugalmasabbá váló attitűdje mindazonáltal nem jelentette azt, hogy felfogása királyi főkegyúri eredetéről jottányit is megváltozott volna a későbbiekben. A vesztesek: Esterházy, Lósy, Draskovich A rezidenciaügy nyilvánvaló vesztesei Draskovich György és Esterházy Miklós. A győri püspök nem tudott beülni az általa már 1635-ben is hőn áhított kancellárságba, 137 a nádor pedig nemhogy nem tudta kibillenteni hivatalából Lippayt, hanem kénytelen volt eltűrni megerősödését, és majd asszisztálni prímási kinevezéséhez.138 A legfőbb 132 A jelentések közlését lásd Tusor P.: A magyar egyházi elit és Róma i. m. 196., 929. és 930. jegyz. A konferenciára lásd Uo., és Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia i. m. 452–453. A határozatok kiadva: Tusor P.: Episcopalist Crisis in the Hungarian Episcopate i. m. 159–166. 133 Gaspare Mattei jelentése megbízólevele átadásáról, 1639. okt. 15. ASV Germania, vol. 135, 57v –60 v . Elődje, Malatesta Baglioni 1639. november 4-én hagyta el a császári udvart. Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 422. 134 Lásd például Gaspare Mattei titkosított jelentései, 1640. jan. 28. és márc. 20. ASV Germania, vol. 135, fol. 112r –113 v és 138 rv . Matteit 1640. október 30-án szentelte püspökké Harrach bíboros, az egyik társszentelő Lippay volt, aki azonban betegsége miatt nem vett részt az eseményt követő fogadáson. Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 420. 135 „Non mancarò ricordare al vescovo d’Agria, quando otenga la licenza di stare a Vienna d’andar di quando in quando alla chiesa come ho fatto per lo passato.” Gaspare Mattei Malatesta Barberinihez. Bécs, 1642. márc. 1. BAV Barb. Lat, vol. 7023. fol. 62r . 136 BAV Barb. Lat. vol. 7040. fol. 31v. 137 Payr S.: Draskovich György i. m. 83–85., 89–90.; Szabady B.: Draskovich György püspök i. m. 41–43.; Kádár Zs.: A soproni jezsuita kollégium kezdetei i. m. 394–395. 138 CST I/1. nr. 123.
