Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 811 év novemberében a prímási székbe került, és kinevezett esztergomi érsekként már december folyamán új székhelyére költözött a bécsi udvarból. A „rezidenciaügy” értékelése A szerencsés, elsődlegesen vatikáni forrásadottságoknak köszönhetően meglehetős részletességgel tudtuk felidézni a Róma–Bécs–Pozsony háromszögben zajló eseményeket. Ezek már eddig is számos megfigyelésre, következtetésre, elemzésre adtak lehetőséget és több tanulsággal is szolgáltak. Befejezésül ezek sorát igyekszem bővíteni. Az ügy hatása Lippay pályájára, a kancellári hivatalra és a magyar– szentszéki kapcsolatokra Kezdjük magával az egri püspökkel, hiszen ő a tanulmány „főszereplője”. A Rezidencia Kongregáció eljárásának vélhetően volt némi szerepe abban, hogy a nagyobb ünnepeket, Húsvétot, Pünkösdöt, Mindenszenteket és Karácsonyt egyházmegyéje jászói, ideiglenes székhelyén töltötte (ami folyamatosan rezideáló utódaihoz képest nem mondható soknak). 1640-ben például Húsvétvasárnap április 8-ára esett, főpapunkat március–április fordulóján Kassán és Jászón találjuk. 1642-ben Pünkösd május 29-én volt, június 9-én Jászóról írt levele marad ránk. 1641 augusztusában Regensburgban arra készült, hogy október végén ismét hívei között legyen. Sőt, 1638. július–augusztusban Szatmárig bejárta egyházmegyéjét. Hozzá kell azonban fűzni, hogy itt és ekkor az elsődleges cél I. Rákóczi György esetleges támadó szándékának kipuhatolása és a szükséges ellenintézkedések megtétele volt. 117 A római Kúria különleges figyelmének tudható be az is, hogy a magyar hierarchia terjedelmében, forrásértékében a korábbiakat118 messze meghaladó ad limina (vagy akként értékelhető) jelentését ő készítette el 1641–1642 fordulóján. A Rezidencia Kongregáció eljárása segít megérteni: a Collegium Germanicum et Hungaricum ban az 1620-as években elsőrendű római jezsuita nevelést kapott főpapot lelkiismeretén és állapotbeli kötelességén túl milyen egyházfegyelmi motivációk segítették abban, hogy rövid, pár éves püspöksége váljon az egyházmegye tridentiánus átprogramozásának kiindulópontjává. Annak a programnak ugyanis, amely a kora újkori katolicizmus megerősödését eredményezte Felső-Magyarországon, és amelyet olyan 117 Ezen ott tartózkodások adataira, és Lippay egri lelkipásztori attitűdjére lásd Tusor P.: Lippay György, Eger főpásztora i. m. 51–52. 118 Vanyó Tihamér: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről 1600– 1850. Pannonhalma 1933.; A Pázmány-féle jelentéseket lásd Pázmány Péter. Összegyűjtött levelei i. m. I. és II. függelékeiben.
