Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 812 állomások fémjeleznek, mint a Kisdy Benedek-, illetve Pálffy Tamás-féle kassai szeminárium és jezsuita akadémiaalapítás, vagy az eddig leginkább Jakusith György nevéhez kötött rutén unió, Lippay a tervszerű kigondolója és papírra vetője. 119 A kánonjogi helyzetet egész különlegessé tette, hogy – mint már többször előkerült – Lippayt a veszprémi püspökségre szentelték fel. Kánoni kivizsgálási perét Egerre 1637. december 10-én ugyan elkezdte, és ezzel a szükséges pápai megerősítési eljárást is megindította, így mondhatni „levédte magát”, egri bullái római megszerzésének intéztetésével nem nagyon igyekezett.120 Mindvégig előre, Esztergom felé tekintett. Eljárásával a magyar episzkopátus különleges hagyományát követte, aminek fő indoka a bullákért fizetendő annáta és illetékek kiküszöbölése volt, és abba az átfogó törekvésbe illeszkedett, miszerint a magyar klérus inkább maga várt segítséget az Apostoli Szentszéktől a protestánsok és oszmánok elleni küzdelemhez, mintsem ő támogassa a gazdag római központot.121 E „levédés” magyaráz za, hogy Draskovichcsal ellentétben, aki már 1635-ben váci felszentelt püspökként Győr főpásztora lett, az 1637-ben kinevezett Lippaynak nem hánytorgatták fel komolyabban bullái hiányát. Érdekes, hogy e szemrehányásnak később sem találjuk különösebb nyomát, noha 1639 tavaszán erősen ráirányult a kúria figyelme, hiszen a Veszprémbe utódául kinevezett Jakusith György éppen emiatt tért haza eredménytelenül, pápai bullái nélkül Rómából, mert előde kánoni köteléke még nem volt feloldva. Bár a Kúria részéről már régóta (és még sokáig) kifogásolták, hogy a magyar püspökök választott püspöknek nevezzék magukat, és a királyi kinevezés elfogadása után átvegyék új egyházmegyéjük kormányzását in temporalibus et spiri tualibus, – maga Baglioni is hevesen kikel ez ellen 1638 augusztusában –, 122 Lippay rezidenciaügye mégis azt mutatja: Róma e téren valójában elfogadta a fait accomp lie-t, sőt a székhelyen tartózkodási kötelezettséget egy, a pápai bulláit meg nem szerző, tehát új helyén kánonilag voltaképpen még nem kötelezett püspökkel szemben kívánták érvényesíteni. Ugyanakkor nem tudunk róla, hogy a kiújuló viták, a meg-megmutatkozó elvi szigor ellenére a Szentszék a rezideálás kapcsán bármikor olyan szankciókat helyezett volna kilátásba, mint ebben az esetben. 123 119 Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási hely zetéről (Archivio Santacroce). Levéltári Közlemények 73. (2002) 1–2. sz. 200–242.; Uő: A katolikus felekezetszerveződés problémái az 1630–1640-es évek fordulóján. Mezőváros, reformáció, irodalom. Szerk. Szabó András. (Historia litteraria 18.) Bp. 2005. 113–137. 120 Jelzete: ASV Archivio della Nunziatura in Vienna, Processi Canonici, nr. 57. 121 Erre lásd a régebbi irodalommal Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században. Problémák és fordulópontok. Századok 136. (2002) 527–545. 122 A probléma a magyar–szentszéki kapcsolatok örökzöldje. Vö. Fraknói V.: A magyar királyi kegyúri jog i. m.; Magyarország összeköttetései a Szentszékkel i. m. III. passim. Továbbá Malatesta Baglioni jelentése. 1638. aug. 3. BAV. Barb. Lat. 7008. fol. 14rv . 123 Igazán komoly lépésekről az 1620-as évekből sem tudunk, amikor a missziószervezés kapcsán először került komolyabban napirendre a kérdés Rómában. Lásd Carlo Caraffa jelentése. Sopron, 1622.
