Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 805 helyzetben (talán éppen megkapta a nuncius írásbeli felszólítását?), hogy aktivizálódjon. Indulata, felháborodása emlékirat-fogalmazványában erősen áttetszik. A Rationes, ob quas cancellarius Ungariae a residentia episcopali excusari merito debet (Érvek, melyek alapján a kancellár méltán felmenthető a püspöki reziden cia-kötelezettség alól) címet viselő irat, ha nyilvánosságra kerül, bizonyosan hatást gyakorolt volna az egri püspök ügyében folytatott Habsburg–pápai diplomáciai tárgyalások menetére. A feltételes mód használata nem indokolatlan, ugyanis ebben a formájában vélhetően sosem került közvetlen felhasználásra. Talán nem véletlen, hogy tisztázata sem ismert. „Eszmetörténeti” jelentősége, értéke viszont messze túlmutat magának a rezidencia-ügynek a horizontján. Olyannyira, hogy a forrás publikálását, ismertetését és elemzését külön tanulmányban végeztünk el, ezért a munka pontról pontra haladó, teljes körű elemzését itt mellőzzük. 94 Kivételt csupán az első három pontjának értékelése esetében teszünk. Mondandójuk ugyanis organikusan illeszkedik abba az eszmetörténeti mikrovonulatba, amely 1635 és 1645 között jellemezte a magyar katolicizmus és a római Szentszék kapcsolatait, és amely az évszázadokon átívelő magyar államegyházi ideológiának különleges, intenzív periódusa. Az időkeretet a Pázmány által a magyar királyi főkegyúri jog védelmében papírra vetett emlékiratok megszületése 95 és az esztergomi szék 1645-ös pápai betöltése kapcsán létrejött modus vivendi 96 je löli ki. A rövid, ám intenzív időszak csúcspontját kétségkívül a 1639 őszén öszszeülő püspökkari konferencia jelentette – alább még szó lesz róla –, amelyen az „Ősegyház gyakorlatára” hivatkozva a pápai bullák nélküli püspökszentelés ideája is felmerült, ami gyakorlatilag egyet jelentett volna egy nemzeti katolikus egyház deklarálásával.97 Ennek az évtizednek a szüleménye Melchior Inchoffer Annales Ecclesiastici Regni Hungariae című munkája is, melynek genezise nem sokkal a Lippay-féle Rationes megszületése utánra, 1639 tavaszára esik, és 1641 őszére már el is készült.98 Előszavának tanúsága szerint a kőszegi jezsuita a – veszprémi püspöki 94 Tusor P.: „Rationes, ob quas cancellarius” i. m. 345–347., 335–344. Az irat lelőhelye: Prímási Levéltár, Archivum Saeculare, Acta radicalia, Classis X, No. 196., 33. cs., 459–462 fol. 95 Pázmány Péter. Összegyűjtött levelei I–II. Kiad. Hanuy Ferenc. Bp. 1910–1911. I. 424., 636–639.; Frankl Vilmos: Pázmány Péter és kora I–III. Pest 1868–1872. II. 296–299.; Fraknói Vilmos: Magyaror szág egyházi és politikai összeköttetései a római Szentszékkel I–III. Bp. 1901–1903. 296–297. 96 Az egyezséget tető alá hozó Jakusith György egri püspök 1644–1645-ös római útja egyházpolitikai vonatkozásainak megírásával még adósok vagyunk. E téren még mindig Fraknói Vilmos adatai a meghatározóak, lásd Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Bp. 1895. 359–363.; Magyarország összeköttetései a Szentszékkel i. m. III. 357–358., 544–545., 1214–1219. jegyz. 97 A konferencia határozatai kiadva: Péter Tusor: Episcopalist Crisis in the Hungarian Episcopate (1639). In: Il papato e le chiese locali. Studi – The Papacy and the local Churches. Studies. Eds. Péter Tusor – Matteo Sanfilippo. (Studi di storia delle istituzioni ecclesiastiche 4.) Viterbo 2014. 147–166., 159–166. 98 1641. október 15-ére már rendi cenzúrája is elkészült és megkapta Muzio Vitelleschi generális, majd december közepére a Szent Palota magiszterének Imprimaturját. Melchior Inchoffer: Annales ecclesiasti ci regni Hungariae... I 1. Romae 1644. s.f. (az előszó után). Az Österreichische Nationalbibliothekban
