Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 804 ott is valamennyi érv megtalálható. A saját érdekében benyújtott császári memoriale tulajdonképpeni szerzőjeként e levél alapján maga a kancellár azonosítható. A visszafogott hangnem és az a nem mellékes változtatás, hogy míg Lippaynál az összes kancellár püspök, itt csak a Habsburgok alatt működők szerepelnek, arra utal: a végső formába öntés már nem az ő műve. Vélhetően nem is látta az iratot, sőt ezt a munkát szokás szerint már Rómában végezte el a császári diplomáciai misszió. Tudniillik ha akár a rendes, akár a rendkívüli követ szabályszerű instrukciót kapott – amit a követek általában meg is szoktak mutatni audienciájuk során –, azt mindig Bécsben állították ki.92 Ha azonban levélbeli utasítás (mely hez gyakran mellékeltek háttéranyagokat: diskurzusokat, opiniókat) érkezett és kérvényt is benyújtottak, utóbbi iratot mindig a követségi „apparátus” alkotta meg a kuriális stílus külső és belső formai kívánalmainak megfelelően, átszerkesztve és az ilyenkor elvárt kellő tömörséggel megfogalmazva.93 Rendszerint te hát egy részletesebb irat kivonatolásával készült el egy kérvény. A kedvező forrásadottságoknak köszönhetően azzal a dokumentummal is megismerkedhetünk, mely a Gonzaga-féle memoriale közvetlen alapjául szolgált. A Lippay-féle „Rationes...” és a „totális” Szent István-i egyházeszme A legfelsőbb kúriai döntéshozatal elé tárt császári kérvénnyel ellentétben a másik, a pápai és a Rezidencia Kongregáció határozata ellen jóval hosszasabban és határozottabban érvelő dokumentumnak csupán a Lippay által sűrűn, sokszor saját kezűleg átjavított, olvashatatlan fogalmazványa maradt ránk. Nem tudunk arról, hogy eredetijét bármikor közvetlenül felhasználták volna a diplomáciai érintkezések során. Az azonban a tartalmi átfedésekből nyilvánvaló, hogy a császári követ decemberben átadott kérvénye lényegében ez alapján készült. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a birodalmi alkancellár, Prickhelmayr „hosszas szócséplése” is ezen alapulhatott. Lippay nyilván alaposan felkészítette Malatestához induló kollégáját, aminek fontos eszköze lehetett az írásba foglalt érvelése. Minden bizonnyal 1638. október végén íródhatott, lényegének erősen szublimált summázata ugyanis az egri püspök által Francesco Barberini bíboroshoz október 27-én írt, imént megismert levelében is visszaköszön. Lippay ekkorra érezhette magát annyira szorult 92 Lásd pl. Archivio di Stato di Roma, Archivio Giustiniani, busta 90–96; Archivio Sforza–Cesarini, Parte I. Souvrani, busta 14. 93 A Pázmány érdekében készült, fentebb már említett kérvények is Rómában készültek. A kora újkori római memoriálék kérdését a fellelhető nemzetközi irodalom alapján már behatóbban tárgyaltuk. Lásd Tusor P.: A barokk pápaság i. m. 314. 150. jegyz. – 1644 őszén Harrach Federigo Savelli követ titkárával a császári utasítást kérvény formájában kivonatoltatta (estratto in forma di memoriale), hogy azt adja át X. Incének. A titkár a munkára három napot kért. Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 690., 692. (1644. nov. 18. és 20.).
