Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 799 döntéshozatal – sűrűjéből és a távoli Jászóra száműzni, s ezzel saját befolyását az ügyek vitelére megnövelni – több szempontból is aggályos. Nem arra gondolunk elsősorban, hogy a magyar egyháztörténetben meglehetősen ritkának számított a római Kúria bevonása a belső hatalmi küzdelmekbe, melyek elsődleges színtere a bécsi udvar volt. Sokkal inkább arra, hogy a metropolitai joghatóság alkalmazásának felvetése, mely a rezidencia-bulla végrehajtását – láthattuk – a nunciusok és nem az egyháztartományi vezető érsek-metropoliták kezébe adta, aligha tűnt fel pozitívan a mind centralizáltabb pápai hatalom szemében. Különösen, hogy a témát már a spanyol udvar is említette. 75 További probléma, hogy Draskovich György győri püspök kancellársága ugyanúgy a rezidencia-bulla tilalma alá esett volna, mint Lippayé. Hiába feküdt közelebb egyházmegyéje, az udvar gyakran a távoli Prágában és a birodalmi gyűléseken tartózkodott, és a folyamatos munkavégzés sem engedett gyakori eltávozást az udvartól: a Sancta Synodus Tridentina előírásai tehát így sem voltak teljesíthetőek. 76 A magyar kancellár ügye a császári és pápai kapcsolatok homlokterében Követi, levélbeli interveniálások Rómában (Lippay, Szelepchény). A Kongregáció hajthatatlan (november 23-ai határozata) Lippay udvari befolyására, illetve kapcsolataira támaszkodva igyekezett megvédeni a pozícióit. A Rezidencia Kongregáció július 9-ei dekrétumának hatására Prágában, 1638. augusztus 12-én Scipione Gonzaga római követ számára cre dencionálist állítottak ki, amelyben felhatalmazták, hogy III. Ferdinánd nevében kérje VIII. Orbántól Lippay György választott egri püspök, magyar kancellár felmentését a rezidencia-kötelezettség alól.77 Nem tudjuk, erre az audienciára sor ke rült-e vagy sem. Mindenesetre október 12-ei kelettel már egy újabb követi meghatalmazást expediált az osztrák udvari kancellária ugyanezzel a kéréssel, ezúttal Francesco Barberini bíboros neposhoz. A pápai kihallgatásokon a nepos rendszeresen jelen volt, az egyházfőnek címzett kredencionálisok mellett általában ő is kapott 75 Épp ekkor törli el VIII. Orbán végleg a – korábban rendszeresen, sőt a magyar püspökök által még 1639-ben is igényelt – lehetőséget arra, hogy az új püspök kinevezésénél a kánoni kivizsgálást a metropolita (illetve segédpüspök esetén a megyésfőpásztor) is lefolytathassa, és kizárólagos nunciusi illetékességet írt ehhez elő. Die Diarien und Tagzettel i. m. II. 189. (1637. aug. 4.) 76 Draskovich kancellársága másfelől azonban nem volt légből kapott elképzelés, hiszen többször is működött alkalmi helyettesként, legutoljára éppen 1638-ban. Lásd 129. jegyz. Vö. Fazekas I.: A Magyar (Udvari) Kancellária i. m. 141. 77 BAV Barb. lat, vol. 6849, nr. 5. Közlése: Tusor P.: A pápai Államtitkárság levelezése Magyarországgal i. m.
