Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
LIPPAY GYÖRGY A RÓMAI REZIDENCIA KONGREGÁCIÓ ELŐTT (1638–1642) 800 exhortatoriumot, hogy támogassa az adott ügy elintézését. 78 Itt azonban a követnek külön magát Barberinit kellett felkeresnie („hogy bővebben kifejtse a Lippay számára kért felmentéssel kapcsolatos érveket”), ami szokatlan mozzanat, és az augusztus 19-ei szigorú kongregációs dekrétum hatását fedezhetjük fel benne. A növekvő kánonjogi fenyegetettség érzése késztethette a magyar kancellárt arra, hogy október 27-én tollat ragadjon, és Bécsből saját maga is kifejtse Barberini bíboros előtt érveit. Minden különösebb bevezető nélkül kezdi sorolni, hogy a kancellári tisztet az ország alapításától kezdve (primaeva huius regni institutione ) egyháziak, mégpedig püspökök töltötték be. Ezt tanúsítják az ország törvényei, a régiek emlékezete és a hagyomány (omnis veterum memoria, leges regni et consuetu do), mely utóbbit több mint hatszáz év folyamatos gyakorlata erősít meg. Nézete szerint ezt a püspöki jogot (episcopalem praerogativam ) csakis az Apostoli Szék be leegyezésével és jóváhagyásával (annuentia et consensu ) lehetett fenntartani, és a nehéz vallási helyzetben ez szerfölött hasznos és szükséges. Nem véletlen, hogy mind II. Ferdinánd, mind pedig fia, III. Ferdinánd már negyedik éve élnek udvari szolgálataival – hangoztatta. Minderre hivatkozva kéri a bíborost – és rajta keresztül a pápát – a felmentés megadására. Felhívta a figyelmet: ennek elmaradása esetén félő, hogy a – politikai értelemben vett – egyházi rend, a status ecclesiasticus hatalmas kárával a tisztség világiak kezébe kerül. Végül ígéretet tesz arra, hogy mindent elkövet, nehogy az egri egyházmegye bármilyen lelki kárt szenvedjen távolléte miatt. Végezetül hangsúlyozta, hogy kancellári tisztségében nem csak egy, hanem az összes magyarországi egyházmegye érdekében munkálkodhat. 79 Írása nem az egyre befolyásosabb nepos saját (in proprio ) titkárságára, hanem a rá vezetett feljegyzés szerint a Francesco Ceva által irányított Államtitkárságára került, válasz azonban nem született rá. Mint ahogy nem ismeretes felelet arra a levélre sem, melyet november 2-án Szelepchény György írt Barberininek. Lippay majdani utóda a prímási székben csak nemrég tért vissza Rómából, ahol a bíborossal személyesen is tárgyalt Lósy Imre esztergomi bullái ügyében. Korábban a Collegium Germanicum Hungaricum növendékeként keleti nyelvtudása okán fényes hírnevet szerzett magá nak az Örök Városban, még a pápa előtt is prédikálhatott a Palazzo Apostolico ká polnájában.80 Szelepchény, aki a jelek szerint a prímás és a kancellár konfliktusában egyértelműen az utóbbi oldalára állt, szintén arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy Lippay eltávolítása esetén a tisztség világiak kezébe kerülhet, akik között – hoz egy újabb szempontot a várható hátrányok sorában – még mindig sok a protestáns. 81 78 BAV Barb. lat, vol. 6851, fol. 38r –39 v . Közlése: Uo. 79 A saját kezűleg írott levél lelőhelye: BAV Barb. Lat. 6870. fol. 29rv és 32 rv . Közlése: Uo. 80 Esztergomi érsekek (1001–2003) i. m. 303–310. 81 A levél lelőhelye: BAV Barb. Lat. 6894. fol. 41rv és 50 rv . Közlése: Tusor P.: A pápai Államtitkárság levelezése Magyarországgal I. i. m.