Századok – 2020
2020 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Lippay György a római Rezidencia Kongregáció előtt (1638–1642)
TUSOR PÉTER 783 5. A címzetes püspökök uralkodói kinevezését (electio) ugyan nem tiltják a pápák, ám annak csak súlyos okokból és ritkán szabad végbe mennie. 6. A Zsinat és a korábbi egyházfői rendelkezéseket megújító bulla alapján egy püspök sem hagyhatja el székhelyét a pápa engedélye nélkül, még akkor sem, ha uralkodók követeiként szolgálnak, netalán követi cím nélkül képviselik császárok és királyok érdekeit. 7. Az igaz, hogy a Tridentinum Sess. XIV, cap. I. azt ajánlja, hogy a bíborosok soraiban az összes nemzet képviseltesse magát, ugyanakkor nem köti meg a pápa kezét, hogy valamely nemzetből többet válasszon. 8. Az Apostoli Szék szolgálata világiak és nem egyháziak által idegen lenne a szent kánonok és zsinatok szellemétől, a kuriális hagyományoktól. 9. A bulla előírásait nem kell mérsékelni, a távoli országok és az Indiák sajátosságait megfelelő fakultások megadásával kezelni lehet. 10. Mivel a metropolita-érsekek a Kúria sürgetésére sem jelentik az előírt határidőn belül (infra tres menses ) szuffraganeusaik esetleges távollétét székhelyükről, a Szentszék magára vállalta ezek felderítését. 11. A metropolitai jogokra való hivatkozással tehát nem lehet akadályozni a bulla végrehajtását, hanem római kihirdetésének időpontjától meg kell kezdeni alkalmazását. 12. A világi uralkodók azon törekvései, hogy a püspököket szolgálatukba hívják és állítsák, teljesen ellentétes a szent kánonokkal, ha egyházmegyéikhez nem tartoznak feudumok, és nem a hűbéresi jelleggel kapcsolatos dolgokról van szó. A madridi nunciatúra 1635. április 1-jei jelentése és a benne összefoglalt spanyol kifogások szövegszerűen ugyan nem ismertek, az itt felsorolt római válaszérvekből mégis többé-kevésbé világosan kihámozhatók a madridi Államtanács vélhetően ugyancsak 12 pontba foglalt kifogásai. Az 1–3. pont magáért beszél, Huig de Groot nézeteinek megjelenése a spanyol és a pápai udvar kommunikációjában világosan jelzi állam és egyház, a Szentszék és a katolikus monarchiák viszonyában bekövetkezett „klímaváltozást”.15 A természetjogra épülő szekularizált államjogi megfontolásokat a korábbi századok hagyományait az abszolutista állami befolyás érdekében felhasználni szándékozó hivatkozások követték spanyol részről: a katolikus király zsinati protektorságának, patronátusának, főpapok uralkodói képviseletben végzett diplomáciai szolgálatának felemlegetése (4–6.). A 7. pont nyilvánvalóan több spanyol kuriális bíborost követelhetett. A 8. minden bizonnyal a Kúria tagjait célozta meg és javasolta őket 15 Erre újabban lásd Heinz Schilling: La politica del papato e la formazione degli stati territoriali in Europa nell’età della confessionalizzazione. In: Papato e Impero i. m. 1–16.; Alfred Kohler: Il papato e la Casa d’Austria all’epoca della confessionalizzazione. In: Papato e Impero i. m. 17–30.
