Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 752 idősebb Jožef Klekl, nyugalmazott cserencsóci plébános számított a szlovén papság meghatározó egyéniségének, aki leginkább az általa szerkesztett Novine révén aktív nyelvi, kulturális és szervezői szerepet vállalt a Mura menti szlovén közösség életében. A lap eleinte a magyar betűrendszert (ábécét) használta, majd idővel áttért a szlovén ábécére, bár a hetilap teljes terjedelmében mindvégig muravidéki szlovén nyelvjárásban jelent meg.77 Klekl kétségtelenül rokonszenvezett a Mura mente délszláv államhoz való csatolásának gondolatával, bár azt nyilvánosan 1919 tavaszáig nem hangoztatta. A Mariborban székelő szlovén nemzeti tanács ljutomeri és radgonai gyűléseire (szlovén körökben „táboroknak” nevezték ezeket a találkozókat) Klekl elküldte megbízható embereit, valamint megírta számukra a felszólalás szövegét is. A Jože Cigan útmester által Ljutomerban felolvasott szöveg úgy fejeződött be, hogy „a Muravidék (Slovenska krajina) a Murán túl élő szlovénokhoz csatlakozik, azaz Jugoszláviához.” 78 Slavič szerint (aki később a Mura mentével megbízott szakértőként tevékenykedett a békekonferencia jugoszláv küldöttsége mellett) a szlovén érzelmű római katolikus papok szűkebb csoportjához 5–6 személy tartozott: a már említett idősebb Jožef Klekl és ifjabb Jožef Klekl mellett Ivan Baša bagonyai, Štefan Kühár belatinci és Jožef Sakovič tornisai plébánosok.79 A Novine 1918. december 8-ai számának vezércikkében Klekl (feltehetően az ifjabb) úgy fogalmazott, hogy „a magyar nyelvet korlátlan mértékben nem hagyjuk terjeszteni a mi vidékünkön, hiszen mi szlovénok vagyunk, ugyanannyi joggal, mint bármelyik másik nemzet”. Ugyanebben a lapszámban (Nemci Železne županije [Vas megye németjei] címmel) beszámoltak arról, hogy a Vas megyében élő német kisebbség tagjai már nemzeti tanácsot alakítottak és intézményes szinten követelik nyelvi jogaik biztosítását és érvényesítését. A szerző a cikkben feltette a kérdést, hogy „mi, szlovénok mikor mozdulunk már meg?”, majd figyelmeztetett arra, hogy „ha most szunyókálnak”, akkor örök időkre elmulasztják a lehetőséget nemzetiségi jogaik érvényesítésére. Bár nem sok reményt fűztek az eredményes érdekérvényesítéshez, a cikkben felszólították a plébániák híveit, lakosságát, hogy egy-egy tagot (papot vagy tanítót) jelöljenek meg, aki megalakulása esetén közreműködik majd a szlovén nemzeti tanácsban. 80 77 A hetilapot egy időben, több mint egy esztendeig (1917 végétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig) Jožef Klekl azonos nevű, fiatalabb unokaöccse, az úgyszintén papi pályát választó ifjabb Jožef Klekl szerkesztette, mivel 1910 után a betegeskedő és nyugállományba vonuló idősebb Klekl abban az időben többször is kórházi kezelésre szorult. Lásd Slavič, M.: Naše Prekmurje i. m. 36–37. Emiatt – a tárgyalt időszakban és még utána is – a cikkek szerzőinek meghatározásánál gyakoriak a tévedések. 78 MNL Vas Megyei Levéltára (a továbbiakban: VaML), Klekl József muravidéki lelkész iratai (a továbbiakban: XIV. 10.) 227–230. 79 Slavič, M.: Naše Prekmurje i. m. 246–247. 80 Nemci Železne županije (Vas megye németjei). Novine, 1918. december 8. 2.
