Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
GÖNCZ LÁSZLÓ 751 menteni, ami még menthetőnek tűnt. A Muravidék akkor még kezelhető közegnek számított, hiszen 1919 első felében magyar fennhatóság alá tartozott. Az első, nemzeti alapon tervezett szlovén önkormányzat a belatinci járás volt, amelyet eredetileg már az első világháború előtt létre kívántak hozni az alsólendvai járás szlovénok lakta településeiből. A történelmi Zala vármegye szlovénok lakta települései hatékonyabb megszervezésének a kérdése ugyanis már akkor felvetődött. A belügyminiszter 1913-ban jóváhagyta a Zala megyei törvényhatósági bizottság 1912. szeptember 9-én elfogadott határozatát, amelynek alapján a Zala megyei szlovénok lakta települések, Belatinc központtal, önálló járást alkottak volna. Azonban csak az 1918 késő őszén kezdődő, majd 1919-ben fokozódó szlovén önállósulási (és elszakadási) törekvések – amelyeket éppen az alsólendvai járás szlovén ajkú településeiben lehetett a leginkább érezni – késztették az illetékes megyei és az állami szerveket konkrétabb cselekvésre. A belatinci járás tényleges megalakulására néhány nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt került sor, miután a belügyminiszter jóváhagyását a Zala megyei törvényhatósági bizottság közgyűlése 1919. március 12-én a 8257. sorszámú határozatával tudomásul vette. A határozat értelmében az új járás, melyet a belatinci, a bántornyai, a cserencsóci, a bagonyai, a murabaráti és a zorkóházi körjegyzőségekhez tartozó települések alkottak, 1919. március 15-én kezdett el működni. 75 A muravidéki szlovénok körében a római katolikus papok voltak a közösség által beszélt szlovén nyelvjárás „intézményes” gyakorlói, terjesztői és védelmezői, mivel az értelmiség, valamint a csekély számú tekintélyesebb polgárság – a tanítókat kivéve, akik úgyszintén bizonyos szinten terjesztették és őrizték a szlovén nyelvet – többnyire közömbös volt a szlovén nemzeti tudat iránt. Az 1900-as évek elején Ivánóczy Ferenc vagy Franc Ivánóczy (eredeti családnevén Kodila) kanonok, a tudományos pályán is otthonosan mozgó római katolikus esperes volt a szlovén közösség szellemi vezetője, aki körül kialakult néhány szlovén származású római katolikus papból álló csoport, amelynek tagjaiból később, 1918 őszétől az úgynevezett nemzetébresztők lettek. Ivánóczy (aki 1913-ban elhunyt) az adott kor törvényes előírásai által megszabott mozgásteret követő egyéniség volt, és erőteljesen fellépett a szlovén nyelv és kultúra védelmében, visszautasította a szlovénnal szembeállított „vendezést”, ugyanakkor minden radikális politikai megnyilvánulástól távol tartotta magát. Véleménye szerint a muravidéki szlovénség nemzeti alapon nem részesült nagyobb elnyomásban, mint a magyar többségi nemzet tagjai, ezért Magyarországot a hazájának érezte.76 Utódai közül 75 MNL ZML V. 1607c. 1919. 77. doboz 2869. Értesítés a Zala Megyei Törvényhatósági Bizottság határozatáról, melyben a Belatinci Járás megalakításáról döntött. 76 Ivánóczy Ferenc: Vázlatok a régmúlt korból. In: A vend kérdés. Szerk. Lukács István. Bp. 1996. 39–42.
