Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Göncz László: A muravidéki szlovénok és a Mura mente helyzete 1918 őszétől a Tanácsköztársaság létrejöttéig
A MURAVIDÉKI SZLOVÉNOK ÉS A MURA MENTE HELYZETE 742 eljárás folyt ellenük. Azokra a hírekre reagálva, miszerint Alsólendvát bombázni fogják, a muraközi katonai parancsnok szintén megnyugtató kijelentéseket tett. A magyar miniszteri fegyverszüneti bizottság a miniszterelnöknek címzett 1919. február 19-ei levelében arról ír, hogy a horvát–szlavón bán újabb tárgyalást javasolt a Muraközre vonatkozó demarkációs vonalról. A magyar kormány – Vix alezredesre, az antant misszió képviselőjének a nyilatkozatára hivatkozva, mely szerint a gazdasági határzár megszűnik, és a jugoszlávok az 1918. november 13-ai demarkációs vonalra térnek vissza – nem volt hajlandó a tárgyalásra. Az említett bizottság leveléből kiderül, hogy a két szembenálló katonai parancsnokság „a Mura folyóban állapodott meg, de ezt a magyar kormány sohasem hagyta jóvá”. A miniszteri fegyverszüneti bizottság szerint a horvát kormány taktikai okokból vetette fel a kérdést, hogy egy esetleges bilaterális megállapodással új politikai helyzetet teremtsen. Azonban a magyar kormány számára akkor a november 13-ai belgrádi katonai egyezmény volt mérvadó.52 Ez megerősíti korábbi megállapításunkat, miszerint a magyar kormány tisztában volt a muraközi helyzettel, ezért a demarkációs vonal áthelyezését a Dráváról a Murára tudomásul vette, de azt hivatalosan nem fogadta el, mivel 1919 februárjában még reménykedett a Muraköz státusának megváltozásában. Emiatt a horvát tartományi kormánynak a demarkációs vonalra vonatkozó, magasabb, feltehetően állami szinten történő bilaterális tárgyalási kezdeményezését nem fogadta el. Összegzésképpen elmondható, hogy a Muraköz hovatartozásának kérdése az 1918. december 24-ei délszláv megszállással de facto eldőlt. A megszállás utáni hónapokban nem folytak állami szintű tárgyalások a Muraközről, a békekonferencián pedig megoldott kérdésként kezelték a tájegység hovatartozását. A muraközi impériumváltás jelentős hatással volt a Murától északra fekvő, szlovénok lakta vidékre és Alsólendva környékére is. Egyrészt 1919 januárjától ott állomásozott a Muravidék megszállására készülő jugoszláv katonai erő, másrészt Muraköz a példakép szerepet töltötte be a szlovénok szemében. Ugyan mindkét közösség önálló etnikumnak tekintette magát, mégis 1919 folyamán erőteljes horvát igényt fogalmaztak meg az alsólendvai járás területének megszerzésére. A járásban közvetlenül a délszláv megszállás utáni napokban, igaz rövid ideig, horvát hivatalnokok gyakorolták a hatalmat. A többségükben a történelmi Zala megye területéről való muravidéki szlovénokból álló küldöttség emiatti tiltakozásul 1918. augusztus 29-én Belgrádba utazott, ahol ismertették álláspontjukat és hangoztatták szlovén kötődésüket. A szlovén–horvát vita a Muravidéket illetően azzal zárult, hogy Pribičević jugoszláv belügyminiszter 1919. szeptember 2-án rendelkezett a kérdésben, s ennek 52 MNL OL K 26 1919-XXXIV. 1258. A miniszteri fegyverszüneti bizottság levele a miniszterelnöknek, 1919. febr. 19.
