Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ugrai János: Iskolai sikerek és társadalmi emelkedés. A sárospataki példa a 19. század első felében
ISKOLAI SIKEREK ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉS 74 szószékre. Az 1830-as években ugyanez a gördülékenység figyelhető meg: vagy azonnal, vagy legfeljebb két év múltán mindenkit valamelyik gyülekezet élén találunk. (Szélsőséges kivétel az 1838. évi senior, Molnár József, akinek az első azonosított szolgálata 1847-ben kezdődik. Ha nem adathiány áll a háttérben – ami elképzelhető –, akkor ez újabb adalék az akkori elhelyezkedési válságra.) Összességében a peregrináció elmaradása akkor sem okozott kimutathatóan nagyobb késedelmet az ifjak első elhelyezkedésében, ha egyébként a közvetlen kortársak számára lehetőség nyílott a peregrinációra. Amikor pedig huzamosabb ideig szünetelt a külföldre jutás, akkor egy-két kivételtől eltekintve gördülékenynek tűnik az eklézsiába integrálódás folyamata. Az ellenkezőre, a hosszúra nyúlt átmeneti időre is van példa. Nem ritka ugyanis az öt-hat évnyi idő eltelte sem az első papi szolgálatig. Ezeknek az átmeneti éveknek jellemzően a fele magyarázható a peregrinációval, a másik fele viszont valószínűleg a papi tisztségek tartós betöltöttségére vezethető vissza. Így például Tasnádi Székely József (1783) 1784 nyarán köszönt le a seniori hivatalról, 1785 júliusától tanult 1787 szeptemberéig Bernben, s csak 1790-től szolgált lelkészként Erdőbényén. Utódja, Kolláti Kozma Mihály (1786) ugyanilyen menetrend alapján jutott végül 1791-ben szószékhez a borsodi Bükkaranyoson. Az ő közvetlen utódja, Putnoki Nagy István viszont 1786 nyarán köszönt le a seniori tisztségről, s a következő februárban – peregrináció nélkül – már a nem is jelentéktelen Bodrogkeresztúr gyülekezet prédikátora volt. Még meghökkentőbb Baranyai József (1801) esete, aki már a leköszönés évében elnyerte a bodroghalászi papságot. Mindenesetre időről időre előfordult, hogy nagyobb kivárással lehetett valaki csak lelkész: Sziráki István (1796) peregrináción sem vett részt, s így öt év várakozás után 1802-ben szenteltetett fel. A várakozás ideje nem járt feltétlenül munkanélküliséggel. Legalábbis egyetlen olyan feljegyzést sem ismerek, amely az egykori senior teljes mellőzéséről szólna, jóllehet a lelkészi munka- és jövedelemnélküliség nem volt ritka a korszakban. Többnyire káplánként, azaz segédlelkészként valami keresetre a kivárás ideje alatt is szert tettek. Volt olyan, aki saját apja mellett segédlelkészként várta meg az üresedést – azaz édesapja halálát.64 A peregrinációban részt nem vevő Végh Jánosról (1787) tudjuk, hogy 1793. évi papi elhelyezkedéséig sok időt töltött praeceptorként a zempléni Málca kisiskolájában. Apostol Pál (1813) négyéves várakozási ideje pedig az aránylag előkelő losonci gimnáziumi tanársággal telt. 64 Így jutott papsághoz Zilahi Császár Sámuel (1795) Gesztelyben és Szászi József (1800) a dunántúli Ősiben.
