Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 716 szoros viszonyban van és mivel erős külpolitikai ambíciói vannak, titokban mindent meg fog tenni a magyar kurzus pozitív megvalósítására. Ebben nagy segítségére lesz a titkára,186 aki ügyvéd és újságíró, s aki teljesen meg van nekünk nyerve. Csáky István köv. attaché 7-[d]ik és 8-[d]ik187 jelentés a Daniélou-féle misszióról – Budapest, 1920. X. 24. Ma Salgótarjánban voltunk. Dr. Bíró188 és dr. Chorin 189 adatokkal bizonyították az újonnan vont határ gazdasági lehetetlenségeit. Nagy hatást tettek rá a gyönyörűen tartott, de vasárnap folytán veszteglő gyárépületek. D. kijelentette, hogy a vak is látja, hogy el kell pusztulnunk, ha nem lesz határkiigazítás. Mikor ismét visszatért a téma, vajon „accords économiques ” [gazdasági megállapodások] alapján nem lehet ne-e a kérdést rendezni, felhasználtam egy éppen akkor érkezett sürgönyt, melyben a bányatársulat egy vállalata felpanaszolja, hogy nem tudja az általa szénért, melyet a cseheknek már átküldött, kompenzációként kapott bányafát190 megkapni, hogy kimutassam D.-nak, hogy csak gazdasági alapon velük megegyezni lehetetlen. Hiszen világos, hogy ha az egyik szerződő fél a másiktól majdnem független, és minden atout -t [ütőkártyát] a kezében tart, míg a másik abszolúte függ tőle, akkor egy ilyen szerződés betartása az erős fél kénye-kedvére van bízva, amire gazdasági életet felépíteni naivság volna. Például felhoztam a híres osztrák–cseh szén- és osztrák–jugoszláv élelmiszer-szerződést,191 melyet az erősebb független fél „ unila -186 Jean Moleyre (?–?) francia újságíró, ügyvéd, diplomata. Moleyre később – magyarországi úti élményeit és Daniélou parlamenti jelentését felidézve – rokonszenvező tanulmányt írt a magyarországi mezőgazdaság helyzetéről. Lásd Jean Moleyre: L’Agriculture en Hongrie. France et Monde 7. (1921) 544–558. 187 Helyesen: 8. és 9. jelentés. 188 Bíró Pál (1881–1955) üzletember, politikus. Parlamenti képviselő, a magyar békeelőkészítő munkálatok ipari szakértője, a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója (1917–1927), később elnöke. 189 Chorin Ferenc (1879–1964) jogász, nagyiparos. 1918–1925 között a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója, később elnöke, egyben a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, majd elnöke. 190 A bányajáratok aládúcolásához használt támfák anyagát. 191 A Monarchia felbomlása után feketeszénnel egyáltalán nem, barnaszénnel pedig alig rendelkező Ausztria Csehszlovákiából tudta beszerezni a fűtéshez, közlekedéshez és a gyáripar működtetéséhez szükséges szenet egy 1918 decemberében aláírt szerződés révén, ezzel párhuzamosan azonban le kellett mondania a németlakta Szudéta-vidékre vonatkozó igényéről. A csehszlovák kormány a szerződést megszegve több alkalommal is a szállítások felfüggesztésével tartotta sakkban az osztrák kormányt. Ausztriát eközben súlyos élelmiszerhiány is sújtotta, amit a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságból érkező importtal kívánt enyhíteni. Egy 1919 decemberében megkötött egyezmény értelmében az élelmiszer ellentételezéseként Ausztria vasúti mozdonyokat szállított, illetve javított Belgrád részére, ezt azonban a délszláv kormány 1920 áprilisában felmondta. Az új szerződést – amely Ausztria részéről a mozdonyokon kívül más iparcikkek szállítását is előírta – csak 1920. szeptember közepén írták alá.
