Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 717 téralement dénoncé” [egyoldalúan felmondott], tisztán politikai okokból. Tehát bi zonyos területeket meg kell kapnunk, hogy függetlenebbül élhessünk, mert ekkor a retorzió lehetősége meglesz, és akkor két inkább egyenrangú fél állván szemben, a másik is fogja respektálni az egyezményeket. Csak így lehet az „accords écono d miques”-ok alapján a mindenki által annyira óhajtott békés fejlődést biztosítani. D. erre Chorin, Bíró és előttem kijelentette, hogy ő proponálni fogja a határnak az etnográfiai adatokkal megegyező megváltoztatását. Ezt annál is könnyebben te heti, mondottam, mert a tótokkal még 1918-ban volt egy ilyen megegyezésünk (Hodzsa–Bartha),192 amelyet a csehek erőszakkal döntöttek meg. 193 Ezt a szerző dést jó volna megszerezni neki.194 Ő még hozzáfűzte, hogy most már csak így bírja elgondolni a béke fenntartását, de ha ezt megkapjuk, azt hiszi, hogy legalább 25 évig nem fogunk háborús szándékokkal foglalkozni. Hogy neki ezen propozíció megtételére komoly szándékai vannak, azt több dologból láttam. Például nagyon érdeklődött, mi tudunk a „commissions de délimitations ” [határmegállapító bizott ságok] összetételéről. Vajon nem lesz-e ott túl sok katona? Kitől fog függeni etc.? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ő maga mindent meg fog tenni, de látom, hogy maga sem biztos a sikerben.195 Salgón látott erdélyi menekülteket is. Nagy 192 Bartha Albert (1877–1960) katonatiszt, hadügyminiszter (1918. nov. 9. – dec. 12.). Milan Hodža (1878–1944) szlovák politikus, a magyar, majd a csehszlovák parlament képviselője, 1918–1919-ben a csehszlovák kormány magyarországi megbízottja. Hodža 1918. november 24-én érkezett Budapestre, ahol tárgyalásokat kezdett Jászi Oszkárral, a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszterrel. Egy korabeli laptudósítás szerint már november 30-án elvi megállapodás született arról, hogy a „tót imperium” alá kerülő területeken „szlovák fennhatóság alá kerül a közigazgatás, az igazságügy és a közoktatásügy. A gazdasági vonatkozású ügyeket tovább is Budapestről intézi a magyar kormány, tehát ide tartoznak a vasutak és más közlekedési eszközök, a pénzügy, adóbehajtás, a közélelmezés stb. [...] A megállapodás szerint a városok közül Pozsony, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Dobsina, Gölnicbánya, Kassa, Ungvár és több más város marad magyar közigazgatás alatt. Tót impérium alá kerül: Bártfa, Kisszeben, Eperjes, Késmárk. Szepesbéla, Igló, Rózsahegy, Pöstyén, Szliács és a Tátra nagy része.” Lásd Általánosságban befejezték a tótkérdés tárgyalását. Budapesti Hírlap, 1918. december 1. 2–3. A magyar értelmezéssel szemben Hodža teljes állami szuverenitásra tartott igényt a megjelölt területen. December 2-án a prágai kormány közbelépésére a tárgyalások megszakadtak, majd némi szünet után – immár Bartha bekapcsolódásával – tovább folytatódtak. December 6-án Bartha és Hodža arról értesítette Ferdinand Vix alezredest, a budapesti antantmisszió parancsnokát, hogy megállapodásuk értelmében az ideiglenes demarkációs vonal a szlovák–magyar nyelvhatárnál húzódik, a Dévény–Bazin–Pered– Érsekújvár– Verebély–Bát–Losonc–Szomolnok–Gölnicbánya–Gálszécs–Tőketerebes–Nagymihály–Szobránc–Homonna–Laborc vonal mentén, ám az csak a Párizsból érkező újabb rendelkezésekig marad érvényben. 193 A szövetségesek újabb jegyzéke december 23-án a nyelvhatárnál jóval délebbre – a Duna–Ipoly– Losonc–Rimaszombat–Gönc–Ung vonalig – tolta a demarkációs vonalat. 194 Az egyezmény szövegét nem ismerjük. Az események után egy évtizeddel Bartha egyenesen tagadta, hogy megegyezett volna Hodžával a demarkációs vonalról. Lásd Hodzsa 1918-ban nem demarkációs vonalat, csupán „tót miniszteri tárcát” kívánt a Károlyi-kormánytól. Budapesti Hírlap, 1929. január 3. 5. Vö. Suba János: Demarkációs vonalak Felvidéken 1918. (Kartográfia-elemzés.) Közép-Európai Közlemények 11. (2018) 1. sz. 107–125. Vö. 224. jegyz. 195 A francia parlamentnek természetesen nem volt joga a trianoni béke – mint sokoldalú nemzetközi szerződés – felülbírálatára, azt csak egészében fogadhatta vagy utasíthatta el. A magyar határok etnikai elvű módosításának kivitelezése csak úgy volt elképzelhető – s még úgy is bajosan –, hogy a
