Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 715 fejeztem be, megnyilvánult a félelem, hogy a közép-európai kis népek elhagyják Franciaországot, „s’ils ne sont pas ménagés ” [ha nem gondoskodnak róluk]. A ménagement-ra [gondoskodásra], mondottam, nem lehet számítani, mert hálára és szimpátiára nem lehet tartós politikát felépíteni, ha az érdekek másfelé vezetnek. Éppen azért Vrangelre181 se nagyon számítsanak, mert ez a politika is csak múló személyi köteléken alapulna. Minden ménagement -nál hathatósabb eszköz egy erős franciabarát Magyarország, amely ellenállni képes volna a környező népek azon szándékainak, hogy Franciaország befolyása alól magokat függetlenítsék. Ez volna a Foch182 által katonailag 50 évre biztosítani akart védelmi politika diplomáciai befejezése. Egy koalíciót Franciaország ellen egy közös határral bíró Lengyel- és Magyarország mindig meg tudnának akadályozni. Daniélou utazás közben nagyon is észrevette, hogy úgy Szobon innen, mint túl le pays a le même caractère [ugyanolyan jellegű a táj]. Igen jó hatást tett az esz tergomi felrobbantott híd, melyről nem tudta felfogni, hogy a csehek miért tették tönkre.183 Azután megmutattam neki, hogy míg a káptalan innen, annak birtoka túl van a demarkációs vonalon, úgyhogy nem kap se tejet, se főzeléket, sem gyümölcsöt, semmit, míg ellenben odaát ez piac miatt elrohad. Nemzetiségi szempontból igen jó hatást tett rá dr. Siegescu184 látogatása, akinek előre megírtam, hogy mit mondjon. Vasárnap Salgótarjánba megyünk. A benyomásom az, hogy Daniélou meg van nyerve a magyar ügynek. De tekintve, hogy ő népszerűségére hiú ember, azt hiszem, működését ketté kell osztanom egy [nyílt és] egy titkosra. A francia közvélemény ma még erősen támogatja a volt szövetségeseket,185 valamint a békék szolidaritásának a gondolatát. D. ezt nem fogja szem elől téveszteni, [de] mivel Millerand-nal és Berthelot-val igen 181 Pjotr Nyikolajevics Vrangel (1878–1928) orosz tábornok, 1920 áprilisától a szovjet Vörös Hadsereg ellen harcoló fehér haderő főparancsnoka, aki nem csupán katonai, hanem állami-politikai ellensúlyt is kívánt teremteni az egykori orosz birodalom területén kiépülő bolsevizmusnak. 1920 novemberében – a Krím térségében elszenvedett katonai vereségét követően – a francia földközi-tengeri flotta segítette a Vrangel által vezényelt kiürítést, amelynek során 70 ezer katona és közel 80 ezer civil menekült hajón Törökországba, majd onnan különböző európai országokba. 182 Ferdinand Foch (1851–1929) francia tábornok. 1918-ban a szövetséges haderők főparancsnoka, 1919-ben a francia Legfelsőbb Haditanács elnöke, majd halálig örökös tagja. 183 Az Esztergom és Párkány között 1895-ben felépült Mária Valéria híd északi részét 1919. július 22-én robbantották fel cseh katonák – feltehetőleg véletlenül. Két évvel később ideiglenes gyaloghíddal pótolták a hiányzó úttestet, 1927. május 1-jén pedig újra átadták a forgalomnak a kijavított hidat. 184 Siegescu József (1873–1931) irodalomtörténész, magyarbarát román kisebbségi vezető. A Budapesti Tudományegyetem professzora (1911–1927). 185 Raymond Poincaré (1860–1934), aki a világháború idején köztársasági elnök volt (1913–1920), 1920 szeptemberében a tekintélyes Revue des Deux Mondes folyóirat hasábjain támadta a francia– magyar közeledést, s a következő üzenetet fogalmazta meg olvasóinak: „Azok, akik velünk voltak a béke megkötése idején, továbbra is a szívünkhöz közel kell, hogy álljanak, azok pedig, akik még mindig ellenük [Franciaország szövetségesei ellen – Z. M.] vannak, nem lehetnek teljesen velünk.” Lásd Poincaré, R.: Chronique de la quinzaine i. m. 447.
