Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 693 Reynald jelentése, amelyet 1921. július 8-án osztottak szét a szenátorok között, szintén csalódást okozott a magyar külügyminisztériumnak. Reynald szerint a békekonferencia jogosan állapította meg, hogy Magyarországot, amely egész haderejével részt vett a harcokban, teljes felelősség terheli a háborúért, az új határok megvonása pedig minden releváns szempont figyelembevételével, körültekintően történt. Ugyanakkor elismerte, hogy Magyarország kivételesen súlyos gazdasági helyzetben van, ezért jóvátételi kötelezettségeit nem a háborús felelősségének mértékéhez, hanem fizetési képességeihez mérten kell majd megszabni. A július 11-én tartott ratifikációs vitában Guernier a trianoni békeszerződés pontos végrehajtására helyezte a hangsúlyt, de beszéde végén a térség országai közötti gazdasági együttműködés fontosságát és Franciaország segítőkészségét is megemlítette. 70 A további felszólalók és közbeszólók többsége kritikával illette a békeszerződést, de Monzie – a leváltott előadó – kimondottan érzelmes beszédben „búcsúztatta” a történelmi Magyarországot, külön kiemelve Nyugat-Magyarország elcsatolásának „abszurditását” és a későbbi határmódosítások lehetőségét.71 Aristide Briand miniszterelnök csak a háborús győzelem tényét, a szövetségesek iránti kötelező lojalitást és a kialakult helyzet tudomásulvételét hozta fel a ratifikáció mellett – mintha csakugyan attól tartott volna, hogy a Szenátus megbuktatja a törvényjavaslatot. Végül megígérte, hogy amennyiben Magyarország megbékél a helyzetével és nem követ el „őrültséget”, számíthat Franciaország támogatására. 72 Éjfél után néhány perccel a szenátorok „kézfeltartással” elfogadták a ratifikációt, 73 s ezzel elhárult az utolsó akadály is a trianoni békeszerződés életbe lépése elől. 1921. július 26-án, a ratifikációs okmányok kicserélésével Magyarország számára hivatalosan is véget ért a világháború. Mindez azt jelentette, hogy csak annyit sikerült elérni, hogy a ratifikációs vita során mindkét házban elhangzottak a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos kritikák, a felszólalók többsége békülékeny hangot ütött meg és a béke méltányos végrehajtásáért emelt szót. A Quai d’Orsay azonban fokozatosan távolodott az 1920 elején megindult francia–magyar titkos tárgyalások szellemétől. Ennek egyik fontos állomása volt a tárgyalásokat kezdeményező Paléologue menesztése és Berthelot kinevezése a külügyminisztérium főtitkári posztjára 1920. szeptember végén, valamint annak a terjedelmes cikknek a megjelenése – két héttel korábban –, amely a tekintélyes 70 Journal Officiel de la République Français (Débats parlementaires: Sénat), 1921. július 12. 1692– 1696. 71 Uo. 1696–1700. 72 Uo. 1703–1705. 73 A szavazatarányt sem a hivatalos közlöny, sem külügyi félhivatalos lap nem közölte. Lásd Journal Officiel de la République Français (Débats parlementaires: Sénat), 1921. július 12. 1705.; Le traité de Trianon. Le Temps, 1921. július 13. 3.
