Századok – 2020

2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió

ZEIDLER MIKLÓS 691 remények”. Jelezte ugyanakkor – s ebben már tetten érhető volt az Anschluss tól való francia félelem –, hogy a győztes hatalmak nem emelnének kifogást az osztrák– magyar határ módosítása ellen, amennyiben az a két érintett fél békés megállapo­dásán nyugszik. A gazdasági nehézségeket csak futólag említette, Franciaország támogatását és a szomszéd államok megértő hozzáállását nem tartotta fontosnak hangsúlyozni, a békeszerződés kíméletes végrehajtásáról pedig szót sem ejtett. 59 A magyar diplomaták mindebben egyöntetűen a Quai d’Orsay – s elsősorban Berthelot – beavatkozását látták, s ebben nem is tévedtek. 60 Guernier jelentése csakugyan látványos visszalépés volt Daniélou beszámoló­jához képest, és – mint azt az éppen Franciaországban tartózkodó Teleki Pál írta – „erősen megütötte a kedvezőtlen hangot”.61 Anatole de Monzie szenátor újság ­cikkben bírálta az új jelentést, megállapítván, hogy ha Daniélou „vigasztalt”, ak­kor Guernier „leckéztetett”.62 Bethlen István miniszterelnök egy interjúban még azzal igyekezett nyugtatni az újságolvasókat, hogy „Guernier úr előadói jelentése még nem jelenti a francia kormány, vagy a francia kamara állásfoglalását, s legalább is annyi benne a magánvélemény, mint a hivatalos megnyilatkozás”.63 A jelentést azonban a Külügyi Bizottság egyhangúlag elfogadta és a plénum elé terjesztette. A Képviselőházban június 7-én két részletben zajlott le a ratifikációs vita.64 A Guernier-féle jelentéshez képest a felszólalók némelyike valamivel engedéke­nyebb hangot ütött meg – még maga az előadó is –, de magyar szempontból kedvező beszédek csak Daniélou és Joseph Paul-Boncour szocialista képviselő részéről hangzottak el. Mindketten megértően szóltak a háború alatt és a háború után működött magyar kormányok nehéz helyzetéről, s az általános megbéké­lést hirdetve a Magyarországgal való együttműködésnek és az új békerendszer­be való mielőbbi integrálódásának fontosságát emelték ki. A képviselők végül 59 A pótjelentés szövegét 2603. sz. alatt csatolták a Képviselőház 1921. április 29-ei ülésének jegyző­könyvéhez. Lásd TNA FO 371, vol. 6128, nr. C16479/1862/21. (182–185. p.) A Magyar Távirati Iroda által készített összefoglalót több napilap is teljes terjedelmében közölte. Lásd pl. A magyar bé­keszerződés előadói jelentése a francia kamarában. Az Est, 1921. május 26. 1. 60 Gesztesi Gyula sajtójelentése. Párizs, 1921. jún. 10. MNL OL K 66 Külügyminisztérium, Sajtó- és kulturális osztály iratai (1918–1944) (a továbbiakban: K 66.) 8. cs. 1921–I–5–Párizs–sz. n. (60–66., 72. p.); Teleki Pál jelentése Bánffy Miklós gróf külügyminiszternek. Bp., 1921. jún. 12. MNL OL K 58 Külügyminisztérium, Miniszter kabinetjének iratai (1918–1944) (a továbbiakban: K 58) 38. cs. 1921– 266. sz. (1247. p.) 61 Teleki Pál jelentése Bánffy Miklósnak. Bp., 1921. jún. 14. MNL OL K 58 38. cs. 1921–266. sz. (1259. p.) 62 A cikket az MTI jóvoltából a magyarországi napilapok is kivonatolták. Lásd pl. Közép-Európa felvagdosása ellenkezik az etnikai és gazdasági igazságokkal. Magyarország, 1921. június 9. 1. 63 A miniszterelnök Guernier jelentéséről. Budapesti Hírlap, 1921. május 26. 1. 64 Journal Officiel de la République Français (Débats parlementaires: Chambre des Députés), 1921. június 8. 2569–2581. és 2582–2593. A vita lefolyásáról június 8–9-én a magyar lapok is bőséges tudósításokat közöltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom