Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 690 A trianoni béke francia ratifikálása Eközben Párizsban a Külügyi Bizottság december 3-án egyhangúlag elfogadta a jelentést, amely így a Képviselőház elé került – a példányokat december 11-én osztottak szét a honatyák között. A jelentés tárgyalása azonban előbb az év végi ünnepek, majd az 1921. eleji kormányválság miatt egyre csak halasztódott, ezt követően pedig Daniélou küszöbön álló – végül füstbe ment – kormányzati kinevezése58 szólt közbe, s ezen összeférhetetlenség miatt le is váltották őt az előadói posztról. Daniélou előterjesztését ily módon csak szűk kör – a Külügyi Bizottság 42 tagja és talán néhány érdeklődő honatya és diplomata – ismerhette meg. Az új előadó, Charles Guernier, a Külügyi Bizottság másik alelnöke 1921 tavaszán új jelentést készített. A párizsi magyar képviselet természetesen azonnal „célba vette” Guernier-t. Praznovszkyn kívül Gesztesi Gyula sajtóelőadó és az éppen Párizsban tartózkodó Teleki Pál is ellátta őt információkkal és ötletekkel, ennek azonban kevés foganatja volt. Guernier nem sok megértést mutatott a magyar álláspont iránt, ami jelentéséből is tükröződött. Ennek első változatát április közepén nyújtotta be a Külügyi Bizottságnak, ezt azonban meg sem vitatták, hanem kiegészítését kérték az előadótól – különösen az európai békét „fenyegető” Habsburg restauráció elleni intézkedésekre, valamint a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek pontos végrehajtására vonatkozólag. Időközben ugyanis IV. Károly 1921. márciusi trónfoglalási kísérlete új aggodalmakat keltett Franciaországban és az általa támogatott Duna-medencei országokban, Magyarország pedig még mindig nem adta át Ausztriának a neki ítélt burgenlandi területet. Emiatt 1921 tavaszán– nyarán észrevehetően romlott Magyarország megítélése a szomszéd államokban és Franciaországban is: két újabb szövetségi szerződés aláírásával és Románia bekapcsolódásával megerősödött a kisantant szervezete, a francia külpolitika pedig nagyobb bizalmatlansággal szemlélte a magyar kormány diplomáciai próbálkozásait. Mindez Guernier második jelentésére is hatással volt. A kiegészített szöveg május 24-én került a Külügyi Bizottság elé, s váratlanul szigorú hangjával csalódást okozott a magyar közvéleményben és kormányzati körökben is. Guernier ugyanis leszögezte, hogy Franciaország nem hajlandó eltérni külpolitikai irányvonalától, amelynek lényege az európai béke fenntartása és a szövetségeseinek lojális támogatása. Márpedig a Habsburg-ház restaurációja a világbékét fenyegeti, s ezért Magyarországot is bizonyos felelősség terheli. Guernier megállapította, hogy a békekonferencia alapos megfontolás után, körültekintően döntött a magyar határokról, s azok a várakozások, amelyek szerint a Millerand-féle kísérőlevél alapján nagyobb határkorrekciókat lehet majd végrehajtani, csupán „csalóka 58 Lásd 108. jegyz.
