Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
A DANIÉLOU-MISSZIÓ 688 Magyarország „hagyományai ellenére maga is részt vett a békés nyugati népek elleni agresszióban” – holott 1914 nyarán éppenséggel Franciaország és Nagy-Britannia üzent hadat a Monarchiának.44 (Ezt neki, aki oly büszke volt az általa összeállított első világháborús szöveggyűjteményére, igazán tudnia kellett.) Magyarország felosztását indokoltnak tartotta, a trianoni békeszerződést pedig összességében helyes döntésnek nevezte, ezért a ratifikációt is támogatta. Több ponton azonban kifogásolta az általa túlságosan szigorúnak vélt rendelkezéseket, s azt is fontosnak tartotta, hogy felhívja a figyelmet a magyarok erényeire és szinte kilátástalan helyzetére, amelyek miatt feltétlenül támogatást érdemelnek. Daniélou a magyarok javára írta a proletárdiktatúra megdöntését, valamint azt, hogy készek lettek volna teljes haderejükkel a bolsevizmus ellen küzdő lengyelek segítségére sietni. 45 A békeszerződés területi rendelkezéseire rátérve kijelentette: „Csak a jövő a megmondhatója, hogy helyes volt-e oly önkényesen alkalmazni a nemzetiségi elvet, ahogyan azt a szövetséges megbízottak tették.”46 A nagyhatalmi döntés „többszázezer” magyart önkényesen választott el hazájától,47 holott a határok mentén élő elcsatolt magyar kisebbségek száma méltányosabb döntéssel csökkenthető lett volna.48 A megnagyobbodott Románia közepén enklávéban élő székelyek számára „bizonyos fokú autonómia” bevezetését sürgette,49 a hazatérni vágyó menekültek repatriálása ügyében pedig a nagyhatalmak közbenjárását és az utódállamok nagyvonalúságát kérte. 50 Daniélou felvetette a korlátozott területi revízió lehetőségét is, amikor úgy fogalmazott, hogy a békekonferencia a kísérőlevélben „teljes felhatalmazást adott a határmegállapító bizottságoknak arra, hogy – már az európai béke védelmében is – határkiigazítást eszközöljenek ott, ahol az etnikai és a gazdasági helyzet ezt megköveteli”. Azt azonban nem tartotta valószínűnek, hogy e módosítások nagy kiterjedésűek lehetnek. 51 Jelentésében hosszan tárgyalta a zsoldos hadsereg alkalmazásának hátrányait: a kirívóan magas költségeket s annak a veszélyét, hogy a hivatásos legénységi Le traité de Trianon i. m. 42. Az első állítás nyilvánvaló tévedés, a második pedig a háborús felelősség szempontjából érdektelen, hiszen a nevezett két terület – ahol Magyarország valóban erős gazdasági befolyás megszerzésére törekedett – ekkor már a Monarchia részét képezte. Lásd Demeter Gábor: A modernizációtól az expanziós törekvésekig, a liberalizmustól a turanizmusig. A balkáni behatolás gazdasági és ideológiai alapjai. Sofia–Bp. 2018., különösen: 80–85., 91–97., 139. 44 Daniélou, C.: Le traité de Trianon i. m. 50. 45 Uo. 50–51. 46 Uo. 30. 47 Uo. 56–59. 48 Uo. 61–63. 49 Uo. 60–61. 50 Uo. 60. 51 Uo. 63., 69., 160–161.
