Századok – 2020

2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió

ZEIDLER MIKLÓS 687 Daniélou előadói jelentése Eközben Daniélou intenzíven dolgozott terjedelmes előadói jelentésén, majd no­vember 19-én be is nyújtotta azt a Képviselőház Külügyi Bizottságának.39 Mint látható, Daniélou igen rövid idő alatt állította össze imponáló terjedelmű, aprólé­kos statisztikai adatokat és a legtágabb nemzetközi és történelmi összefüggéseket felvonultató jelentését. Művének értékéből azonban sokat levon, hogy gondolata­it és adatait a legkülönbözőbb, egymásnak gyakran ellentmondó, de egyenként is elfogult forrásokból merítette – és nyilvánvalóan eszébe sem jutott azok hiteles­ségét ellenőrizni. A jelentés értékelésekor tehát nem az adatok pontosságára és az argumentumok megalapozottságára kell elsősorban odafigyelnünk, hanem arra a szándékra, amely magát a gondolatmenetet elindította, valamint azokra a célki­tűzésekre, amelyeket a szöveg megfogalmazott. Daniélou a magyarság nemzeti karakterének felvázolásával kezdte nagyívű eszmefuttatását. A magyarok részint Attilától, részint Szent Istvántól eredezte­tett „kettős természetének” megrajzolásában Louis Léger, „a dunai nemzetek­kel foglalkozó egyik legjobb francia történész” felújított kiadású, de rendkívül elnagyolt és elfogult művére40 támaszkodott. Eszerint Attila öröksége a szlávok feletti uralom gyakorlása, míg Szent István hagyatéka a keleti barbárság nyugatra vezető útjának elzárása.41 Az Osztrák–Magyar Monarchia elsődleges háborús fe­lelősségét megállapító – felerészt megfontolandó, felerészt rabulisztikus – argu­mentumokat az „Egy német” álnéven publikáló Richard Grelling pacifista ügy­véd, a Német Béke Társaság alelnöke könyvéből kölcsönözte.42 Ehhez hozzátett még két, Tisza István ellen megfogalmazott, szintén Léger könyvéből átvett – egyszerre erőltetett, irreleváns és téves – vádpontot is, amivel Magyarország kü­lönös felelősségét kívánta alátámasztani.43 Daniélou még azt is hozzátette, hogy 39 A szöveget 1649. szám alatt csatolták a Képviselőház 1920. november 23-ai ülésének jegyzőkönyvé­hez. A jelentés nyomtatott szövegét lásd MAE AD A–Paix, vol. 145, nr. A–1068–3–sz. n. (113–147. p.); The National Archives (London–Kew), Records of the Foreign Office, General Correspondence after 1906, Political. (a továbbiakban: TNA FO 371.) Vol. 6128, nr. C16479/1862/21. (186–218. p.) A je­lentést Daniélou 1923 októberében hosszú előszóval ellátva könyv alakban is kiadta. Lásd Charles Danié ­lou: Le traité de Trianon. Paris 1923. A továbbiakban ennek oldalszámaira hivatkozom. 40 Louis Léger: Histoire de l’Autriche-Hongrie depuis les origines jusqu’en 1918. Paris 1920. Léger valójában szlavista irodalmár volt – egyben a szláv népek elkötelezettje –, aki könyvének e kiadásában diadalmas tort ült a Monarchia romjai fölött, s bár a 19. századra jellemző regényes stílusa igen kelle­mes olvasmánnyá teszi művét, adatai és állításai fölöttébb megbízhatatlanok. 41 Daniélou, C.: Le traité de Trianon i. m. 35–37. 42 Un Allemand [Richard Grelling]: J’accuse. Paris 1915. 123–124. Idézi: Daniélou, C.: Le traité de Trianon i. m. 40–41. 43 Léger – és nyomában Daniélou – szerint Tisza „Kálmán” már 1897-ben felvázolta a Mitteleuropa­­tervet, 1911-ben tett balkáni utazása pedig Dalmácia és Bosznia-Hercegovina Magyarországhoz csato­lásának előkészítését szolgálta. Léger, L.: Histoire de l’Autriche-Hongrie i. m. 638–639.; Daniélou, C.:

Next

/
Oldalképek
Tartalom