Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 685 határmegállapítás keretében látott esélyt. „Ezzel csak azt akarom mondani – folytatta jelentését Csáky –, hogy ő maga mindent meg fog tenni, de látom, hogy maga sem biztos a sikerben.” 32 Ezután tervbe vették, hogy Fouchet október 27-én ebéden látja vendégül Daniélou-t és Ullmann Adolfot, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatóját, ahol az üzleti lehetőségeket is szóba fogják hozni. Csáky óvatosságra intette Ullmannt, aki megígérte, hogy Daniélou előtt csak finom utalást tesz majd, kifejezve reményét, hogy „ő is, mint sok más honfitársa, nem fogja elmulasztani bizalmát az újraépülő Magyarország iránt azáltal tanúsítani, hogy valami »Geschäft «-ben [üzletben] részt vesz”. 33 (Források hiányában azonban nem lehet biztosra venni, hogy a találkozó valóban megtörtént-e.) Daniélou magyarországi utazása összességében meglehetősen ígéretesnek tűnt, hiszen több olyan kérdésben, amely a magyar kormány számára is fontos volt, valós lehetőséget látott arra, hogy a békeszerződés szigorú rendelkezéseit a végrehajtás során enyhítsék. Ilyen volt: 1. az államhatárok végleges kitűzése, amelynek során a határmegállapító bizottságoknak módjuk volt kisebb módosításokat javasolniuk, illetve eszközölniük; 2. a háborús jóvátétel mértékének észszerű megszabása; 3. az elcsatolt területeken élő kisebbségek hatékony védelme; 4. a költséges – és belbiztonsági kockázatokat is rejtő – zsoldos hadsereg felállításának kényszere helyett legalább a legénységi állomány sorozás útján való rekrutálása. Október 28-án este Daniélou még részt vett a tiszteletére rendezett vacsorán, másnap délelőtt pedig vonatra szállt és visszautazott Párizsba. Október 29-ei jelentésében Csáky mérleget vont a látogatásról. Megállapította, hogy Daniélou nem fog a trianoni béke ratifikálása ellen érvelni a Képviselőházban, de „le fogja szegezni azt a határt, mely etnográfiailag megfelel és amely a mi megélhetésünkre és Közép-Európa békéjének a helyreállítására szükséges”. Csáky azt ajánlotta neki, hogy jelentésében a békeszerződés kísérőlevele alapján – de annál jóval határozottabb formában34 – szögezze le, hogy a helyszíni határmegállapítás során lehetőség nyílik majd a magyar határok módosítására, s ennek az elvnek az elfogadásához kösse a béke ratifikálását. Ezzel – vélte Csáky – „a commission de délimitation [ha tármegállapító bizottság] nem mint olyan menne ki, hanem commission de contrôle 32 Lásd a forrásközlésben Csáky István okt. 24-ei jelentését. E területen később valóban sor került csekély határmódosításra – amiben Daniélou-nak is volt némi szerepe –, az elcsatolt nógrádi és gömöri területen fekvő magyar ipari és bányavállalatok üzemeltetésről pedig több nemzetközi egyezmény is született az 1920-as évek első felében. 33 Lásd a forrásközlésben Csáky István okt. 24-ei és 26-ai jelentését. 34 Vö. 14. jegyz.
