Századok – 2020
2020 / 4. szám - UTAK TRIANONHOZ - Zeidler Miklós: A Daniélou-misszió
ZEIDLER MIKLÓS 683 volt elnökével, valamint államtitkárokkal, kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel, gazdasági szakemberekkel, magyarbarát ruszin, szlovák és román vezető személyiségekkel. Megtekintette a Hernád utcai iskolában berendezett szükséglakásokat, beszélgetett a Nyugati pályaudvar vagonlakóival, felkeresett néhány csökkentett kapacitással működő gyárat, elutazott Esztergomba, Salgótarjánba és a Balatonhoz. Rendszeresen konzultált a budapesti francia képviselet munkatársaival, Maurice Fouchet főmegbízottal és helyettesével, Louis de Robiennel. Mindebben Csáky István gróf, a külügyminiszter unokatestvére volt a segítségére, aki állandó kísérője, tolmácsa, beszélgetőpartnere és információforrása volt – s aki a külügyminiszter részére rendszeres jelentéseket készített Daniélou utazásairól és tárgyalásairól. (E jelentések olvashatóak a forrásközlésben.) Csáky István a magyar diplomácia üdvöskéje volt, akit Teleki Pál „fedezett fel” s vitt be előbb 1919 nyarán Károlyi Gyula gróf szegedi ellenkormányába, majd szeptemberben a budapesti külügyminisztériumba. Csáky a párizsi békedelegációba is bekerült, ahol Apponyi Albert gróf titkáraként működött, s később ő állította össze – már Budapesten – a delegáció naplóját is.23 Ezután alacsony rangja (attasé) ellenére a Külügyminisztérium Politikai Osztályának helyettes vezetője lett, és különleges megbízatásokat is kapott. 24 Csáky, szokásához híven, igen hamar megalkotta kedvezőtlen véleményét Daniélou-ról – „igen önhitt ember, aki sokat tart a befolyásáról is”, „nem nagy látkörű ember”,25 „ezt a missziót » Sprungbrett «-nek [ugródeszkának] akarja felhasználni” 26 –, de ettől függetlenül részletesen továbbította a francia bel- és külpolitikára vonatkozóan tőle nyert, gyakran igen értékes információkat a külügyminiszternek. Október 17-én például azt jelentette, hogy Daniélou szerint a franciák támogatni fogják a kisantantot, s Magyarország akkor jár el helyesen, ha csatlakozik 23 Erről bővebben lásd A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly–Versailles–Budapest. Vál., ford., bev. tan., jegyz. Zeidler Miklós. 2. javított kiadás. Bp. 2018. 24 1921 nyarán–őszén a Magyar–Csehszlovák Határmegállapító Bizottságban egy ideig Tánczos Gábor határbiztos helyettese volt. A nagyon tehetséges és ambiciózus fiatalemberre azonban gyors emelkedése miatt sokan féltékenyek voltak – önteltsége, fontoskodó és sértődékeny természete miatt pedig nem is igen kedvelték, de Teleki kedvenceként egy ideig érinthetetlennek számított. Lásd Nemeskéri-Kiss Sándor: Pipaszó. Derűs emlékek egy változatos életből. Bp. 1941. 284–285.; Hory András: Bukaresttől Varsóig. S. a. r., bev. Pritz Pál. Bp. 1987. 363–364.; Barcza György: Diplomataemlékeim, 1911–1945. Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból I–II. Jegyz., utószó. Bán D. András. Bibliográfiai utószó. John Lukacs. Összeáll., szerk. Antal László. Bp. 1994. I. 386–387., 400. Ám Teleki 1921 áprilisában lemondott a miniszterelnökségről, s néhány hónap múlva Csákyt diplomáciai szolgálatra vezényelték, külföldi állomáshelyein pedig már nem részesült megkülönböztetett elbánásban, és előmenetele is átmenetileg lelassult. Röviddel halála után szinte hagiografikus kötet jelent meg Csáky pályafutásáról. Lásd Gróf Csáky István élete és munkássága a magyar revízió szolgálatában. Összeáll. Matolay Géza. Bp. 1941. 25 Lásd a forrásközlésben Csáky István október16-ai jelentését. 26 Lásd a forrásközlésben Csáky István október 17-ei jelentését.
