Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
6 TÁRSADALMI MOBILITÁS AZ ERDÉLYI KINCSTÁRI IGAZGATÁSBAN (1571–1629) „lemodellezni”, milyen és mekkora jelentősége volt a kincstári hivataloknak a korabeli hivatalnok-értelmiségi csoport életében. 6 Általánosságban, korszaktól függetlenül kijelenthető, hogy a hivatalnokok karrierjének egyik legfőbb jellemzője a mobilitás volt, akár egy emberöltőről, akár generációkon keresztül ívelő időszakról is legyen szó. A tárgyalt időszakban az előrejutás, társadalmi emelkedés a dominus-familiáris/szervitor,7 majd a patrónus-kliens viszonyrendszer kereteiben volt lehetséges.8 Ez a végeredményben informális társadalmi hálózat működtette a korabeli államigazgatást, 9 ugyanis a korabeli hivatali ügyintézésben a formális szabályok helyett leginkább a személyes kapcsolatok játszották a fontosabb szerepet.10 A fentiekből természetesen az következik, hogy egy-egy hivatal elnyerésében a mindenkori pártfogónak igen nagy szerepe volt, így a hivatalviselő karrierjének egyik leglényegesebb eleme a megfelelő dominus vagy pártfogó keresése, kiválasztása. 11 Fügedi Erik a 15. században felemelkedő hivatalnokok jellemzésénél kiemelte, hogy egy leendő familiáris életében és karrierjének alakulásában az első kritikus pont a találkozás volt, amikor a befolyással és hatalommal bíró úr felismerte a tehetséget, és szolgálatába fogadta a feltörekvő személyt. A második döntő pontot pedig a házasság jelentette, amelyben valójában az elért társadalmi fel emelkedés elismerése manifesztálódott. 12 Tanulmányom elején a kapcsolati háló és a klientúra-rendszer közigazgatást átható erejének rövid felvázolásán túl arról is szót kell ejtenem, hogy kik alkották a korabeli erdélyi kincstári igazgatásban dolgozó hivatalnokréteget, mely társadalmi csoportokat tekinthetünk reprezentatívnak. Kubinyi András a 15. századi 6 Khavanova, O.: „Kitűnő tehetséggel ellátott” i. m. 1212–1213. 7 Kubinyi András: A kincstári személyzet a 15. század második felében. In: Tanulmányok Budapest múltjából 12. Bp. 1957. 26. 8 Khavanova, O.: „Kitűnő tehetséggel ellátott” i. m. 1220. A patronázs és a klientelizmus rendszerét Jens Ivo Engels a mikropolitika kulcsfogalmaként értelmezte, ugyanis a korabeli döntéshozók választásaiban a hivatalra jelöltek személyes kötődései, kapcsolatai, hálózati beágyazódottsága legalább ugyanakkora súllyal estek latba, mint a szakmai képességei. Lásd Jens Ivo Engels: A korrupció története a korai újkortól a 20. századig. Bp. 2016. 26–27. 9 Jens Ivo Engels úgy fogalmazta meg ezt a jelenséget, hogy a kora újkor évszázadaiban a patronázs rendszere volt maga a norma, lásd Engels, J.: A korrupció i. m. 35. 10 Pál Judit: Az állam és a patrónus szolgálatában. Egy Károlyi-kliens a 18. század elején. Korall 2010. 42. sz. 179–180. A személyes kapcsolatok erejére álljon itt egy a témához kapcsolódó példa. Várfalvi Kósa Mátyás, a fejedelmi tábla ülnöke és vállalkozótársa, abrudbányai Fodor Pál deák 1607-ben együttesen keresték fel a nagy befolyással bíró kolozsvári polgárt, a bányászati prefektusi címet viselő Filstich Pétert, hogy járjon közbe érdekükben, kaphassák vissza az Abrudbányától elcsatolt falvakat, ugyanis azok lakossága nélkül nem tudják üzemeltetni bányáikat. Lásd Mátyás-Rausch Petra: Ércbá nyászat a Báthoryak korában. A szatmári és az erdélyi bányavidék arany-, ezüst- és higanybányászata (1571–1613). (Magyar Történelmi Emlékek–Értekezések). Bp. 2017. 277–278. 11 Pál J.: Az állam és a patrónus szolgálatában i. m. 180. 12 Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 94–95.
