Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
MIKÓ GÁBOR 605 erőit egyenesen délnek vezette. Támadásával nagyjából egy időben a május elején horvát–szlavón bánná kinevezett Beriszló Péternek is sikerült nagy győzelmet aratnia egy Horvátországba betörő török seregen.155 Látni kell azonban, hogy nem ő vonult Boszniába, hanem az irányítása alá rendelt országrészt védte: a kezdeményezés ezen a fronton is az oszmánok kezében volt. A vajda hadjárata rövid ideig tartott, legfeljebb 3–4 hétig, hiszen augusztus 26-án már Karánsebesen, 30-án pedig Déván volt.156 Az expedíciót kétségkívül siker koronázta, mert egy feltehetően augusztus legvégén Velencébe érkező magyar követ tudósítása szerint Szendrőnél nagy csata volt, amelyből a magyarok kerültek ki győztesen. 157 Szapolyai valószínűleg azért választotta célpontul a Duna-parti várat és környékét, mert itt – miként ezt ma Török Imre bán jelentésének köszönhetően tudjuk, a vajda pedig július folyamán minden bizonnyal még jó pár jelentést kapott róla – a törökök jelentős muníciót (ostromgépeket, ágyúkat, hajókat) halmoztak fel, bizonyára a további betöréseik támogatására. Az események 1513 szeptemberétől 1514 tavaszáig Az akcióval egyidőben a király ismét tanácskozott bizonyos főrendekkel Budán, ahol elhatározták, hogy fegyverszünetet kötnek a szultánnal.158 Minderről két, egy mással megegyező és egymást részben kiegészítő forrás maradt ránk. A velencei követ szeptember 2-ai jelentése szerint a vajda hadjáratába sem a király, sem „az ország vezetői” nem egyeztek bele, mert be akarták tartani a fegyverszünetet.159 Hasonlóról tudósít Csézi András csázmai prépost egy augusztus 23-án, Esztergomban kelt levelében: „úgy hírlik, hogy az erdélyi vajda 19 000 fegyveressel Zezin (!) váránál török területre lépett. A király neki külön levelet küldve megtiltotta a hadjáratot, ám mivel a csapatok nagy része már megindult, folytatta azt. A király tiltásának az volt az oka, hogy a vajda távozása után a törökkel megkötötték a fegyverszünetet”.160 Lehetséges, hogy e tudósításokban csupán az uralkodónak és tanácsának a 155 Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. 299.; Pálosfalvi, T.: From Nicopolis i. m. 343. 156 Neumann Tibor: Bulgária – Erdély – Temesvár i. m. 113. 157 Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 241. 158 Surian július 26-ai jelentése szerint már közel az országgyűlés vége, és a fegyverszünet meghosz szabbításáról tárgyaltak: „come la dieta si feva, et era quasi compita, in la qual si tratata di prolongar le trieue col Turcho”. Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 240. – Erről a gyűlésről a januári és májusi budai, valamint a júniusi szegedi kongregációkkal ellentétben oklevelek nem számolnak be. Valószínűbb, hogy csupán királyi tanácsülésről volt szó. Részletesebben lásd a Függelékben. 159 „item come el vayvoda Transalpido (!) voria con zente invader Turchi verso Samandria, e il Re e quelli governano non a voluto, per non iritarlo azio sequi lo acordo e trieu” – Surian szept. 2-ai jelentése: Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 243. 160 „narrant Vaivodam Transylvanum 19000 Armatorum prope Castrum Zezin in terras Turcarum transmisisse. Vetabat Rex datis ad eum literis ne transiret, quia tamen major Gentium pars jam
