Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 604 okkal valószínűsíthetjük, hogy a szegedi gyűlés után egy további hónap telt el, mire Szapolyai a Temesköz térségéből megindította a támadást. A késlekedést – a nyomasztó oszmán erőfölény okozta hadi helyzet mellett – az is okozhatta, hogy az erdélyi szászok körében a magas adók miatt lázongás támadt, a vajda pedig addig nem indíthatott támadást, amíg a hátország békéje nem volt biztosítva. 149 Szapolyai már említett, július 6-ai, Szegeden kelt levelében arra utasította a szászokat, hogy mivel a törökök Szabácsot fenyegetik, csapataik egy kisebb (egy tizenhatod) részét irányítsák Alvincre.150 Tekintettel a Szabács és Alvinc közötti csaknem 500 kilométeres távolságra, valamiképpen értelmezni kell ezt az adatot. Jóllehet, más forrás erről nem maradt fenn, nem tudok másra gondolni, mint hogy Szapolyai a szászoknak szóló utasítással egy időben mind az erdélyi rendeknek, mind pedig a székelyeknek is megparancsolta, hogy bizonyos csapatokat irányítsanak Alvincre. A város tehát az erdélyi csapatok gyülekezőhelye lehetett, az egységeknek pedig együttesen mihamarabb Szapolyaihoz kellett sietniük. Ezt az elképzelést több tényező is alátámasztja. Egyfelől a vajda a Szabács fenyegetettségét ecsetelő levele kiadása után tíz nappal még alig mozdult el Szeged mellől: ekkor Csanádon keltezett.151 Másfelől nem tudjuk, Szapolyai az erdélyi csapatok mekkora részével érkezett Szegedre. Korábban ugyanis, mint láttuk, Szörényvárnál várták a török fősereg támadását, és ez az elképzelés Pét felégetésével további nyomatékot kaphatott.152 E területre a vajda minden bizonnyal irányított csapatokat, továbbá Erdélyt sem hagyhatta katonák nélkül. Könnyen lehet, hogy tartományából csak az után mert további erőket elvonni, hogy meggyőződött a török csapatmozgások irányáról – mindenekelőtt arról, hogy nem a szultáni fősereg támad az országra. Ehhez még hozzátehetjük, hogy amennyiben az uralkodó parancsának megfelelően Bátorinak és Beriszlónak is átengedett katonákat, még inkább szüksége lehetett az Erdélyből várható erősítésre. Korbáviai János Móré Fülöp pécsi prépostnak, Ulászló velencei követének augusz tus 22-én írt levelében arról számolt be, hogy az erdélyi vajda harmincezer emberrel Szendrő irányába nyomul előre.153 A létszámra tett utalás nyilván túlzás, hiszen ekkora erőt még II. Lajosnak a mohácsi síkon összegyűlt, nagyszámú cseh katonával megerősített serege sem tett ki.154 Az viszont bizonyos, hogy Szapolyai, amint az erdélyi csapatok megérkeztek, a Temesköz északi részén állomásozó 149 Pálosfalvi, T.: From Nicopolis i. m. 342. 150 Szapolyai oklevéltár i. m. 338. 151 Uo. 338/382. számú dok. 152 Július 13-án Ulászló király utasította a szászokat, hogy küldjenek nyolc-tíz kőművest Pét falainak helyreállítására: DF 245726. Ekkor már a szörényi bán tisztségét is Szapolyai töltötte be: Archontológia 1458–1526. I. 153., így ezen a területen is ő volt a csapatok parancsnoka. 153 Wenzel G.: Marino Sanuto II. i. m. 241. 154 Vö. 34. jegyz.
