Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
MIKÓ GÁBOR 599 a teljes sereget át kellett volna szállítani a Dunán, majd Valkó megyéig vonulva átkelni a Száván.120 Azt gondolom, hogy amennyiben minden erővel Szrebernik visszaszerzésére készültek volna, a fősereg gyülekezőhelyét a Dunántúlon, akár, mint egy évvel korábban, Somogyvárott, akár a megszokottnak számító Tolnán rendelték volna el. A szegedi gyülekezés tehát más célt szolgált – mint látni fogjuk, már annak a jele volt, hogy 1513 májusára a várak visszafoglalásának tervén egyszerűen túlhaladtak az események. Amennyiben az udvarban erről még nem tettek le végérvényesen, úgy Beriszló Péterre várhatott az a cseppet sem hálás feladat, hogy a magyar sereg kisebb részével Boszniába vonuljon, és kiostromolja a törököket az elfoglalt erősségekből. Ismerve azonban az oszmán hadsereg taktikáját, amely az elfoglalt várakat igyekezett gondosan megerősíteni,121 az erőssé gek visszafoglalására reálisan már a tél folyamán sem mutatkozott sok esély, ám mi után a hadműveletet a januári országgyűlés bizonytalan időre elhalasztotta, nyárra ezek az esélyek nagyon lecsökkentek. Aligha véletlen, hogy nincsen adat arról, hogy Beriszló csapatai várostrommal próbálkoztak volna. Mi lehetett ez esetben a szegedi gyűlés és a fősereg célja? A seregszemlét kierőszakoló nemesek a Temesközt ért oszmán betörésekkel érveltek a hadjárat szükségessége mellett. Lehetséges magyarázatul szolgálhatna tehát, hogy egy török területre való betöréssel a Temesközre nehezedő nyomást akarták megszüntetni. A nyár folyamán kelt oklevelekből és követjelentésekből azonban, mint látni fogjuk, kitűnik, hogy eleinte magának a szultáni főseregnek a támadásával is számoltak. Az elvesztett várak visszafoglalása helyett valójában az újabb területveszteségek elkerülése lehetett a tervezett hadjárat egyetlen reális célja. A mozgósítás nehézkesen ment. Alig tíz nap volt hátra a június 24-ei határidőig, amikor Ulászló parancsot intézett a különböző csapatok parancsnokaihoz, mely szerint – „mint ahogyan azt jól tudjátok, ezek a csapatok nem azért lettek kiállítva, hogy az ország belsejében ide-oda vonuldozva késlekedjenek, hanem, hogy a végvárakat megvédjék” – a seregeket a lehető leggyorsabban irányítsák a kijelölt helyekre.122 Ebből még csak sejteni lehet a mozgósítás problémáit, ám az uralkodó két másik, minden bizonnyal júliusban kelt leveléből még egyértelműbb adatokhoz jutunk. A szegedi meghívólevélhez hasonlóan Oláh Miklós 120 Miként a korabeli utak rekonstrukciójából is látszik, Szreberniket két irányból lehetett elérni. Egyrészt észak felől, a Száva völgyéből – ez kínálkozott egy Magyarországról felvonuló sereg számára használható útvonalnak. Másrészt kelet felől, a Drina völgyéből, ez azonban hegyek között vezet, és – amennyiben Teocsák magyar kézen is maradt – dél felől már török terület határolja. A korabeli úthálózatot lásd Mrgić, J.: Severna Bosna i. m. (a térkép a kötet legelején). 121 Szakály F.: A mohácsi csata i. m. 47. 122 „Bene scitis, in quem finem a dominis vestris expediti estis, non scilicet, ut in corpore regni huc illucque divertentes et morantes iaceretis, sed, ut ad confinia tutanda” – Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Ed. Carolus Wagner. Posonii–Cassoviae 1780. 21. (DF 217265.)
