Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 600 formuláskönyvében megőrződött két levelet C. Tóth Norbert ismertette először röviden.123 Mivel a levelek tanulmányom tárgyához is fontos adatokkal szol gálnak, részletesebben ismertetem őket. Az egyik missilist az uralkodó Bátori Istvánnak címezte. Ebben többek közt arról van szó, hogy Ulászló meghagyta Szapolyai Jánosnak, hogy azokat a csapatokat, amelyeket a legutóbbi országgyűlésen a rendek az Alsó részek védelmére szántak, adja át Bátorinak.124 A másik, ezzel szorosan összefüggő irat minden bizonnyal Szapolyainak szólt. Ebben szó esik arról, hogy vagy a vajdának, vagy egy emberének azokat a csapatokat, amelyeket a legutóbbi országgyűlésen (in dieta generali regnicolarum nostrorum proxima) Bátorinak rendeltek alá, és amely egységek immár Szegeden tartózkodnak, át kell adnia a temesi ispán parancsnoksága alá. 125 Miután a szövegek generális országgyűlésről beszélnek, elméletileg csakis a januári diétáról lehet szó, amiből pedig az következik, hogy az egyes seregtestek parancsnokait már akkor kijelölték. Életszerűbb lenne ugyanakkor azt feltételezni, hogy erről csak a május eleji mozgósítás elrendelésekor, vagyis a május eleji kongregáción döntöttek. Ennek a kérdésnek döntő jelentősége szerencsére nincsen, fontosabb arra felfigyelni, hogy Ulászló ezen missilis ei akkor keltek, amikor Szegeden már ott állo másoztak a csapatok. A király Szapolyaitól egyrészt azt várta, hogy – mint láttuk – a Bátori alá rendelt csapatokat juttassa el a temesi ispánnak, másrészt ezer lovast kellett küldenie Horvátországba Beriszlónak is. Levele végén kérte a vajdát, hogy felügyelje egyrészt az adófizetést, másrészt azt is, hogy a csapatok jussanak el a végvárakhoz, hiszen „a seregek küldését sokan figyelmen kívül hagyják, igen nagy számban vannak olyanok, akik az országlakosok rendelkezését megszegve csapataikat mindeddig nem küldték el a kijelölt helyekre”.126 Valószínű, hogy Szapolyainak sokkal kevesebb kato na állt a rendelkezésére, mint amennyire számított, ezért az országgyűlésen meghatározott számú katonát sem Bátorinak, sem pedig Beriszlónak nem akarta átengedni. Hogy a fenti levélváltásra miért került sor, az Ulászlónak a temesi ispánhoz intézett leveléből derül ki. Az egész tervezett hadjáratnak ugyanis, mint főkapitány, Szapolyai volt a parancsnoka, Bátori pedig csak alárendelt szerepet játszott: „mint tudjátok, a vajda urat a legutóbbi országgyűlésen mind magunk, mind az országlakosok által oly nagy tekintéllyel ruháztuk fel, hogy azt most már meg nem történtté tenni nem tudjuk”127 – írta a király a temesi ispánnak, mintegy magya -123 C. Tóth N.: Egy legenda nyomában i. m. 451. 124 DF 282621., fol. 173r–v. 125 Uo. fol. 172v–173r. 126 „Est item in missione quoque gentium magna hincinde negligentia, sunt enim plerisque, qui iuxta ordinationem ipsorum regnicolarum hucusque suas gentes minime ad loca deputata mittere curarunt.” – DF 282621., fol. 173r. 127 „ut scitis, id auctoritatis eidem domino wayvode in proxime preterita dieta regnicolarum per nos et eosdem universis regnicolas semel impositum est, quodquidem pronunc nobis immutare integrum
