Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
OSZMÁNELLENES HADJÁRATOK LEHETŐSÉGEI A 16. SZÁZAD ELEJÉN 594 Szapolyainak ebből az időszakból sajnos csak egyetlen kiadványa maradt fenn, az is április legvégéről – ebből csak annyit tudunk meg, hogy éppen Déván időzött. 94 Perényi Imre nádor, aki egyidejűleg a mondott báni tisztséget is betöltötte, nem tartózkodott Szlavóniában.95 Bátori István, a temesi ispán és egyúttal az Alsó részek főkapitánya április elsején a somogyvári konvent előtt egyezkedett testvérével, Bátori György lovászmesterrel arról, hogy valamelyikük halála esetén birtokaik hogyan öröklődnek majd.96 Ezt követően – talán egy budai kitérővel – hazatért Nyírbátorba, és április közepén innét intézett kérést a szászokhoz, hogy mivel egy, a király parancsára indítandó hadjáratához tőle Budán semmilyen pénzt nem kapott, a következő, az uralkodónak fizetendő adóból adjanak át neki kétezer forintot, különben a hadjáratot nem tudja megindítani.97 (Emögött minden bizonnyal a januári országgyűlés törökellenes hadjáratról szóló döntését kell látnunk.) A három méltóságviselő közül kettő tehát a vizsgált két hónapban bizonyíthatóan nem a délvidéken tartózkodott. Ha abból indulunk ki, hogy a nemesi küldöttség április végén vagy május elején kereste fel Ulászlót Visegrádon, akkor a májusban és júniusban kiadott oklevelekben kellene nyomát találni egy hadjárat szervezésének. És ilyeneket szerencsés módon találhatunk is. Az uralkodó ugyanis május közepén leveleket intézett számos felvidéki városhoz azzal a feszólítással, hogy mivel a főpapokkal, főurakkal és az ország nemeseivel együtt egy, a végvárak visszaszerzésére irányuló „általános hadjáratot” (generalis expeditio ) határoztak el, ehhez fizessenek hadi segélyt.98 Azt is pontosan meg tudjuk állapítani, hogy erről mikor született meg a döntés. Ulászló ugyanis két oklevelében is szól arról, hogy az Úr mennybemenetelének ünnepe utáni pénteken – vagyis május 6-án – Budán ülésezett a főpapokkal, bárókkal, ítélőmesterekkel és a nemesi ülnökökkel.99 (Emlékezzünk, 94 DF 261152. 95 Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. 298. 96 Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectantia I. Diplomata 1393–1540. Ed. Richardus Horváth – Tiburtius Neumann – Norbertus C. Tóth. Nyíregyháza 2011. 243–246. 197–199. számú dok.; Bátori György itineráriumát lásd C. Tóth Norbert: Ki kicsoda az ecsedi Bátori családban? A Bátori család ecsedi ágának tagjai 1377–1541. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. (2009) 37. 97 1513. ápr. 17. „alioquin propter carentiam ipsarum pecuniarum ad servitia regie maiestatis et totius regni parati esse non poterimus, et neque expeditionem per maiestatem suam mandatam esequi valeamus” – DF 246060. Felhasználta már az oklevelet C. Tóth Norbert: Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt. Századok 146. (2012) 451. 98 Eperjesnek 2000 forintot kellett fizetnie (Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. Szeged 1931. 1079. számú dok. – csaknem teljes szövegű közléssel); a bányavárosokra 5000 forintot vetettek ki (DF 249819., másolata: DF 235445., fol 2r). Két héttel később az összeget Beriszló Péter kincstartó az utóbbiaktól ismét kérte (DF 235445., fol. 1v). Fennmaradt egy ugyanilyen levél Pozsony városnak címezve is, amelytől 2000 forintot kért a király, ennek kelte azonban jún. 30.: DF 241108. Minden bizonnyal többedik felszólításról van szó. 99 „nobis in presenti feria sexta proxima post festum ascensionis Domini unacum nonnullis dominis prelatis, baronibus magistrisque prothonotariis et huius regni nostri nobilibus, sedis scilicet nostri iudiciarie iuratis assessoribus hic Bude constitutis et existentibus” – DL 101498., DL 101472.
