Századok – 2020
2020 / 3. szám - TANULMÁNY - Mikó Gábor: Oszmánellenes hadjáratok lehetőségei a 16. század elején. Kísérlet Szrebernik, Szokol és Tessány várak visszahódítására 1513-ban
MIKÓ GÁBOR 595 hogy Visegrádról május 1. és 5. között tért vissza Budára!) Ha ezt szembesítjük a szegedi gyülekezést elrendelő levélnek azzal a részével, amely szerint amikor Ulászló Visegrádról Budára visszatért, a nemesek újból megajánlották az 50 dénáros subsidium ot, egyértelmű, hogy ugyanarról az eseményről van szó: a május 6-án, Budán kezdődő tanácskozáson – amelyet a résztvevő nemesek nagy száma miatt akár rendkívüli országgyűlésnek is nevezhetnénk – részint a nemesek követelésébe beleegyezve a király a főpapokkal és a főurakkal rászánta magát egy törökellenes hadjáratra,100 ezért cserébe a nemesek ismét megszavazták az 50 dé nárnyi adót. A felfejtett eseménysor azonban még több helyütt értelmezésre szorul. Egyfelől tisztázni kell azt, hogy a király május hatodika körül miért beszél arról, hogy a február végi nyolcadra összegyűlt nemesek küldöttsége kereste fel – mint már tudjuk: vagy április legvégén vagy május legelején – Visegrádon, másfelől az újból megajánlott subsidium jelentősége sem világos. E problémákat összefüggé sük miatt együtt fogom tárgyalni. Abból érdemes kiindulni, hogy a szegedi csapatösszevonást elrendelő levelében az uralkodónak semmi oka nem lett volna az oktávára összegyűlt nemesek küldöttségéről beszélni, ha nem arról lett volna szó. Ez pedig csakis úgy képzelhető el, hogy a nyolcad befejeztével a résztvevők egy része nem utazott haza, hanem Budán maradt, és próbáltak nyomást gyakorolni az udvarra. De miért lehetett erre egyáltalán szükség? Az erre adható válasz már összefügg a késő középkori magyar hadsereg mozgósításának problémáival is. A hazai szakirodalomban gyakran ismételt tétel, hogy a királyság csapatait nagyobb létszámban augusztus előtt nem lehetett összegyűjteni. Ennek okait legutóbb B. Szabó János összegezte a mohácsi csatát és előzményeit bemutató könyveiben.101 Az első problémát a hadsereg és az állatok élelemmel való ellátása jelentette. Mivel – az oszmán területekkel ellentétben102 – sem élelmiszer-, sem takarmányraktárak nem voltak, a csapatok elláthatóságához meg kellett várni az aratást, amelyre július előtt jellemzően nem került sor.103 A második problé-100 A nemeseknek az egész Jagelló-korban megfigyelhető „háborúpártiságáról” és annak lehetséges okairól lásd Kubinyi András: Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-korban. In: Uő : Nán dorfehérvártól Mohácsig i. m. 253. 101 B. Szabó J.: A mohácsi csata i. m. 29–31.; Uő: Mohács i. m. 77–83., különösen: 78–81., vö. még Uő: A Magyar Királyság hadszervezete és hadserege (1490–1529). In: Új korszak határán. Az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában. Szerk. B. Szabó János – Fodor Pál. Bp. 2019. 74. 102 Fodor Pál: Az Oszmán Birodalom hadszervezete és hadserege (1500–1530). In: Új korszak határán i. m. 28. 103 Ennek kiemelt fontosságára már felhívta a figyelmet Kubinyi András: Logisztikai kérdések a Mohács előtti magyar hadszervezetben. In: Uő: Nándorfehérvártól Mohácsig i. m. 49., újabban pedig C. Tóth Norbert: Szapolyai János erdélyi vajda 1522. évi havasalföldi hadjáratai. Havasalföld korlátozott függetlenségének biztosítása. Hadtörténelmi Közlemények 125. (2012) 1008.
