Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961
MINDSZENTY BÍBOROS ELSŐ AMERIKAI „HÁZIGAZDÁJA” 558 valamint az 1958-as konklávé alkalmával kapott durva elutasítás óta joggal nem bízott. Ackerson átgondolt és becsületes próbálkozásokat tett a menedék ügyének rendezésére, s bár a fenti körülmények miatt nem számíthatott jelentős áttörésre, kis lépésekkel azért előrébb jutott. 112 Egy-egy sikertelen kísérlet után bizonyos időnek óhatatlanul el kellett telnie, mielőtt valamelyik kulcsszereplő ismét elszánta magát egy következő, lehetőleg átgondoltabb lépésre keresve a megoldást. Ez a számos „kivárási” időmennyiség mind-mind összeadódott, így máris érthetőbbé válik a bíboros menedékének hihetetlenül hosszú ideje. Az első kísérletek kudarca pedig arra intette az egyes szereplőket, hogy a tanulságok levonása után a jövőben óvatosan, körültekintően próbálkozzanak. Mindezek alapján 1961-es távozásakor Ackerson nem hitegette (és nem is hitegethette) utódját, Horace G. Torbert, Jr.-t, hanem – igen bölcsen – a menedék elhúzódására látott reális esélyt. Ackerson érezhetően megcsömörlött a külügyi szolgálatban – az iratokból jól kiolvasható, hogy nem fűlött a foga például a Departmentnek és más szerveknek az emlékiratok ügyében folytatott nyomozásához és egyes személyek gyanúba keveréséhez. Ehhez nem adta a nevét, hiszen – ne feledjük – a McCarthy időszakban őt magát is alaptalanul meghurcolták. Ráadásul a menedék ügyét lezáratlanul kellett átadnia Torbertnek, bár semmiképpen sem állítható, hogy a megoldás elmaradásában bármilyen mulasztás terhelte volna. Azt a tapasztalatot hagyta örökül utódjának, hogy ez az érzékeny probléma nem könnyen és bizonyosan nem a közeljövőben fog megoldódni. Torbert megörökölte továbbá a bíborossal szemben már alkalmazott hivatalos kapcsolattartási (látogatók és levelezés) politika azon gyakorlatát is, amely Ackerson budapesti évei során, több lépésben érlelődött ki. Emellett a menedék ügyében Ackerson kialakította a Vatikánnal való levelezés módozatát is. Az ügyvivő azt is elérte, hogy a Department a menedék és a menedékjog kérdéseiben készítsen elemzést,113 továbbá a római amerikai nagykövetség automatikus értesítését is gyakorlattá emelte, az információcserére létrehozva egy Budapest–Róma–Bécs háromszöget. 114 A menedék melletti másik fajsúlyos témával, az emlékiratok sorsával Ackerson – a szerény eredményeket produkáló, nem túl ambiciózus Spencer Barnes után 112 Somorjai Ádám OSB úgy értékeli, hogy 1958 októbere amolyan „főpróba” volt a menedéknek az 1971-ben bekövetkező megoldására. Erről lásd Somorjai Á. OSB: Sancta Sedes II. i. m. 26. 113 „Mindszenty bíboros 1956. nov. 4-én menedékért folyamodott a budapesti amerikai követségen, amikor a szovjet fegyveres erők felújították a támadásukat a magyar nép ellen. Az Egyesült Államok kormánya sürgős humanitárius alapon, Magyarország elleni külföldi agresszió időszakában hozta meg a döntést arról, hogy menedéket biztosít a bíborosnak. [...] A magyarországi körülmények a bíboros vonatkozásában nem változtak jelentősen abban az időszakban, amíg a követség területén tartózkodik.” A jogi tanácsadó megállapításai bekerültek a Duty Logba. Lásd Duty Log. i. m. 10–11. 114 A római és bécsi amerikai nagykövetség fontos szerepéről lásd Somorjai Á. OSB: Sancta Sedes II. i. m. 26.
