Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961
DEÁK ANDRÁS MIKLÓS – SOMORJAI ÁDÁM OSB 559 – szintén sokat kényszerült foglalkozni. A kérdés – az amerikai kezekben eleinte problémaként, később pedig amolyan aduként – még egy évtizedre rendezetlen maradt, majd komoly szerepet játszott abban, hogy 1971 kora őszére a bíborosnál végül el lehetett érni, hogy távozzon a menedékéből. A koronázási ékszerek érzékeny kérdését pedig Mindszenty első alkalommal még nem Ackersonnak, hanem Torbertnek vetette fel, nem kis fejtörést okozva ezzel.115 Ackerson ügyvivői szolgálata alatt a magyar–amerikai viszonylatban – a közeljövőben komolyan megvalósítható lehetőségként – nem merült még fel a követek cseréje. Továbbá sem Ackerson, sem utódja idején nem került még sor a bíborosnál tett magas szintű egyházi látogatásra. 116 Az új ügyvivő számára egyértelmű pozitívum volt, hogy Ackerson távozásakor már a követségen dolgozott a fiatal és lelkes Papendorp,117 aki az elkövetke ző években a bíboros bizalmasává vált, ezért egy második külszolgálatra később vissza is rendelték Budapestre. Noha tanulmányunkban Ackersont helyeztük a fókuszba, azt is meg kell említenünk, hogy Washingtonban James Sutterlin és Robert McKisson is lelkiismeretesen végezték a referensi munkát, Harold C. Vedeler igazgatóról nem is beszélve.118 A követségtől folyamatosan kapott információkat alaposan feldolgozták, a náluk keletkezett értesüléseket pedig rendszeresen megosztották Ackersonnal. Az iratokból egyértelműen kiviláglik, hogy a menedék ügyének intézését alapesetben az ügyvivő-referens, illetve az ügyvivőigazgató végezte, azaz a szervezeten belül kifejezetten alacsony beosztotti szinten zajlott. Az ügymenetbe csak akkor és csakis addig kapcsolódott be kivételes jelleggel az illetékes helyettes államtitkár (Murphy esetében a politikai ügyekért felelős államtitkár), amikor és ameddig a Department válságjeleket tapasztalt. Ackerson teljesítményét vizsgálva, összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy egy olyan időszakban, amelyről csak később derült ki, hogy a menedék csupán korai – és éppen ezért kritikus – fázisa, Mindszenty bíboros első amerikai házigazdája úttörő munkát végzett. A szabályok kimunkálásával, a Departmenttel való kapcsolattartás kialakításával mintegy kikövezte az utat 115 Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Mindszenty bíboros és a Szent Korona az amerikai diplomaták levelezésében (1957–1970). Magyar Napló 31. (2019) 10. sz. 20–23. 116 Ebben a kérdésben Somorjai Ádám OSB táblázatba foglalt eligazítást nyújt. Lásd Somorjai Á. OSB: Sancta Sedes II. i. m. 151. 117 J. Theodore Papendorp (1928–1998), magyarul tudó amerikai diplomata. 1960–1962-ben II. o. titkár az USA budapesti követségén. Egy ideig a Departmentben a gazdasági és mezőgazdasági ügyekért felelős államtitkár hivatalában, majd az Európai (és később ázsiai ügyekkel is foglalkozó) Hivatalának Kelet-európai Ügyosztályán dolgozott, ahol a román referatúrával foglalkozott addig, amíg másodszor is Budapestre helyezték. Itt 1965 nyarától 1968 nyaráig szolgált. A budapesti két külszolgálata alatt ő volt a bíboros melletti összekötő diplomata, akivel a főpap bizalmas viszonyban állt. 118 Harold C. Vedeler (1903–2007) 1959–1965 között a Department Kelet-európai Ügyosztályának igazgatója.
