Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961
MINDSZENTY BÍBOROS ELSŐ AMERIKAI „HÁZIGAZDÁJA” 556 bizalmas. Mindenesetre az tény, hogy az első komoly lehetőség a bíboros távozására elillant, de nem a szivárgás és a füles, hanem számos egyéb tényező kedvezőtlen együttállása miatt. 1958. október 31-én Zellerbach válaszlevéllel jelentkezett Ackersonnál. 105 Ő is úgy gondolta, hogy a pápaválasztás olyan alkalom volt, amikor az USA-nak kezdeményezéssel kellett élnie, hiszen a próbálkozás nem járt semmilyen veszítenivalóval. Az amerikai lépésnek kedvező fogadtatása volt a Vatikán részéről is, bár egyesek most már azt mondják, hogy a tárgyalásoknak egyházi vonalon kellett volna zajlaniuk, és a nyilvánosság a konklávét szerencsétlen fénybe helyezte. A bécsi amerikai nagykövetség vatikáni kapcsolatai informálisak, ám jók voltak, és a követségen arra számítottak, hogy ez az új pápa alatt is így marad. Amennyiben a Department és Ackerson úgy érzi, hogy a Mindszenty-ügyben a bécsi nagykövetség hasznosan tudná kamatoztatni ezeket a kapcsolatait, ennek szívesen tesznek eleget. A politikai kinevezett Zellerbach óvatosan nem tért ki a kiszivárogtatás kérdésére: nem bírált és nem is kérdezősködött. Ackerson 1958. november 20-ai jelentésének magyar fordítását már teljes terjedelmében tanulmányozhattuk.106 Az ügyvivő – igen bölcsen – adott magának egy hónapot arra, hogy alaposan átgondolja a teendőket és aktualizálja a javaslatait. Pontosan felidézte a történtek láncolatát. A helyzet egyik új eleme az volt, hogy a magyar kormány most már hivatalosan is értesült Mindszenty bíboros követségi tartózkodásáról. A másik pedig az a felismerés, hogy a bíboros hozzáállása a menedék befejezéséhez is kulcsfontosságú, illetve a közte és a Vatikán közötti meg nem értés is nyilvánvalóvá vált. Belátható időn belül a magyar rezsim álláspontjának megváltozására csekély remény mutatkozott. Itt hangzott el az a lényeges megállapítás, hogy „a követség nincs teljesen tisztában a körülményekkel, melyek nyomására a bíboros menedéket keresett az amerikai követségen 1956. november 4-én (és azzal sem, hogy kinek a kezdeményezésére).”107 Ackerson végső következ tetése az volt, hogy „a bíborossal nem lehet egyértelműen dűlőre jutni, amíg nem tud eszmét cserélni a Vatikánnal.”108 Az anyag nem említette a kiszivárogtatást, ami valóban sajnálatos volt, de nem ez döntötte el a magyar fél mereven elutasító reagálását. A felháborodott magyar válaszjegyzék nem abba a körülménybe „kötött bele”, hogy az USA a Szent Kollégium és nem a saját nevében kérte a menlevelet, hanem az amerikaiakkal való tárgyalást tartotta lehetetlennek. 105 James Zellerbach 1958. okt. 31-én kelt levele Ackersonnak: Bp Cardinal Files 1. d. 5. gy. 106 Ackerson 1958. nov. 20-ei jelentése. Somorjai Á. OSB – Zinner T.: Majd’ halálra ítélve. i. m. 257. számú dok. 831–836. 107 Uo. 834. 108 Uo. 836.
