Századok – 2020

2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961

DEÁK ANDRÁS MIKLÓS – SOMORJAI ÁDÁM OSB 545 valamiféle » hamis emlékiratok« jelennének meg. A Department 1960. július 2-ai – fentebb második üzenetként hivatkozott – emlékeztetője szerint az USA-ban az állítólagos kézirat ügyében folytatott nyomozás Julius (Gyula) Tarlo érintettsé­gét58 tárta fel. Tarlóról olyan hír is elterjedt, hogy hírszerzési információkkal ke ­reskedik és szélhámos.59 1960. július 3-án hajnalban Ackerson táviratot 60 küldött a Departmentnek, amely nagyrészt a július 1-jei jelentésének a megismétlése volt. Ezek szerint amikor Ackerson és Toplosky még nem dolgoztak a követségen, a követség engedélyével61 Jancsó Lívia nem a bíboros ellenőrizése alatt és nem is az épület azon emeletén végezte az emlékiratok első részeinek legépelését, ahol a bí­boros tartózkodott. Nem zárható ki tehát, de nem is valószínű, hogy akkor máso­latok készülhettek. Amit viszont Jancsó legépelt, csak az 1956 novembere és 1957 márciusa között keletkezett szöveg volt, és a bíboros szerint nagymértékben eltért attól a végső szövegtől, amely jelenleg a birtokában van. Mivel fennállt annak az eshetősége, hogy valaki kétes dokumentumokat kényszerít rá a kiadóra, a tárcá­nak módjában állt volna a publikálás meghiúsítása, de ezt nem tette. Ackerson mintha vonakodott volna a Tarló-ügyben folytatott nyomozástól. Legalábbis ez derül ki a Departmentnek 1960. július 5-én küldött, feltűnően szűkszavú fenti táviratából. A menedék megoldásának ügye Néhány héttel a budapesti megérkezését követően Ackerson a Sutterlinnek cím­zett, 1957. augusztus 21-ei levele62 mellékletében máris egy olyan jelentés-terveze ­tet63 ajánlott a referens figyelmébe, amely – pontokba szedve – a bíboros jövőjével foglalkozott. Az ügyvivőt különösen az aggasztotta, vajon mennyi ideje lesz a 58 1957. ápr. 13-án Christian Herter államtitkár azt kérte Barnes ügyvivőtől (759. távirat), hogy tudakolja meg Mindszentytől: a New Yorkban tartózkodó Tarló Gyula nevezetű férfinak van-e felhatal­mazása arra, hogy a nevében a bíboros emlékiratai kiadásának jogairól tárgyaljon a Hearst szervezettel. Lásd Deák A. M. – Somorjai Á. OSB – Zinner T.: Menedékben. i. m. 14. számú dok. 180. Erre április 15-én az a válasz született, hogy a bíboros 1942 óta nem találkozott Tarlóval, és nem hatalmazta fel sem őt, sem más magyar személyt, hogy a nevében emlékiratainak a kiadási jogairól tárgyaljon. Barnes ügyvivő 1957. ápr. 15-én kelt 832 sz. távirata a Departmentnek: Bp Cardinal Files 1. d. 3. gy. a De­partment példánya: EE 11. d. 1. gy. 59 A kérdéses kötet Mindszenty szerzőségével jelent meg. Joseph Cardinal Mindszenty: ... the World’s Most Orphaned Nation. Ed. Julius Tarlo. New York, NY 1962. Ebben – miként Budapesten megál­lapították – egy a bíboros által Eisenhower elnökhöz 1956. november 8-án keltezett levél kivételével valamennyi dokumentum bizonyítottan a menedéke előtt keletkezett. 60 Ackerson 1960. júl. 3-án kelt távirata a Departmentnek: Bp Cardinal Files 1. d. 7. gy. 61 Egész pontosan Edward Wailes kinevezett követ engedélyével. A gépelésről Anton Nyerges tudott még, de más nem. 62 Ackerson 1957. aug. 21-én kelt levele James S. Sutterlinhez: Bp Cardinal Files 1. d. 4. gy. a Depart­ment példánya: EE 10. d., 5. gy. 63 Az angol eredetiben „Draft Despatch”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom