Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB: Mindszenty bíboros első amerikai „házigazdája”. Garret G. Ackerson, Jr. ideiglenes ügyvivő budapesti évei, 1957–1961
DEÁK ANDRÁS MIKLÓS – SOMORJAI ÁDÁM OSB 539 ráébredt menedéke korlátaira, és tanulta meg a követség mindennapi működését. Erre próbálta meg Ackerson a legbölcsebb választ megtalálni anélkül, hogy túlzott csalódást okozott volna a bíborosnak. Ügyelt a bíborosnak szóló – a főpap üzeneteivel kapcsolatos és jellemzően negatív – közlendők időzítésére is. Jó szándékú tanácsot is adott neki arra, hogy a levelezéséből hagyja ki az általa „sovinisztának” tartott gondolatokat. 26 Az ügyvivő soha nem készített Mindszentyről átfogó jellemrajzot, és ilyen utasítást sem kapott. Tanulmányunkban tehát az általa az egyes iratokban elejtett különböző – többnyire rövidebb terjedelmű – megjegyzései nyújtanak eligazítást. Az emlékiratokkal kapcsolatos egyik első emlékeztetőjében például azt írta, hogy „a témát vélhetően nem sikerül lezárni, mivel a bíboros szívóssága olyan, mint egy paraszté, az elszántsága pedig, mint egy egyházi személyé”.27 Egy 1957. november 21-ei keltezésű levelében28 az ügyvivő „makacs öregemberként” jellemezte a bí borost, aki nem könnyen változtatja meg az egyébként téves nézeteit a menedékéről és az Elnökkel való kapcsolatáról. Másutt azt olvashatjuk, hogy „a követségen mindent el fognak követni [a bíboros] fizikai kényelme és a lelki szükségletei kielégítéséért. Mindszenty nem mindenben fog vele [Ackersonnal] egyetérteni, hiszen különböző kritériumok szerint ítélnek meg egyes ügyeket. Az ügyvivőnek a bíboros személyes jólétére, a követség helyzetére és a kormánya politikájára kell tekintettel lennie. Biztosan szeretnék tudni, hogy [a bíboros] érti azt a szimpátiát, amellyel minden kérését megfontolják, és azon vágyukat, hogy a lehető legtöbbnek eleget is tudjanak tenni.”29 Egy másik iratban Ackerson arról értekezett, hogy „a bíboros igen eltökélt személy, és elegendő tapasztalattal rendelkezik a politikai életben szokásos könyöklésről. Így tudatában van a kitartás és a konokság hosszú távú értékeinek. [Ackerson] nem szívesen mond nemet ilyen sok kérésére, de azt is jól tudja, ahányszor csak enged neki, további kérések áradatával fog szembesülni”.30 Más he lyütt az ügyvivő utasításokat kért, de egyúttal megjegyezte: „a korábbi tapasztalat azt mutatja, hogy abban a pillanatban, hogy kereken közlik vele [Mindszentyvel], hogy a követség konzultált Washingtonnal és megszületett a[z elutasító] döntés, a bíborosnak a kéréseihez való ragaszkodása elillan”. 31 26 Ackerson 1960. júl. 6-án kelt levele Robert M. McKissonhoz. Bp Cardinal files 1. d. 7. gy.; a Department példánya: EE 10. d. 7. gy. 27 Emlékeztető megbeszélésről, 1957. júl. 24. Jelzetek: Bp Cardinal Files 1. d. 4. gy.; a Department példánya: EE 10. sz. d., 5. gy. 28 Lásd Deák A. M. – Somorjai Á. OSB – Zinner T.: Menedékben. i. m. 31. számú dok. 209–211. 29 Ackerson 1957. dec. 20-án kelt levele James S. Sutterlinhez: Bp Cardinal Files 1. d. 4. gy.; a Department példánya: Central Files 846.413/1-1458. 30 Uo. 31 Ackerson 1958. jan. 10/11-én kelt 365 sz. távirata: Bp Cardinal Files 1. d. 5. gy.: a Department példánya: EE 10. d., 6. gy. – A szögletes zárójelben a szerzők kiegészítései a könnyebb érthetőség kedvéért.
