Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
GLANT TIBOR 503 A háború addig elképzelhetetlen mértékű pusztítást végzett emberéletben, természetben és a hadban álló országok társadalmi és gazdasági szövetében is. Ez igaz volt győztesekre és vesztesekre egyaránt. A 200 milliárd amerikai dollárra becsült költségéből a németek 38, a britek 35, a franciák 24, az amerikaiak 23, a Monarchia pedig 21 milliárddal vette ki a részét. A háborút elvesztő Osztrák– Magyar Monarchiát súlyos veszteségek érték. Bécs és Budapest mobilizálta a harmadik legtöbb katonát (összesen 74 millióból közel 9 millió főt), szenvedte el a negyedik legnagyobb veszteséget (9,6 millió főből 1,2 milliónyit), és ehhez jött még 3,6 milliónyi súlyos sérült és a spanyolnátha járvány csaknem félmillió áldozata. A vizsgált időszakra Közép-Európában a gabonatermelés a háború előtti szint 60, a széntermelés a 70%-ára esett vissza. Felbomlott a Monarchia addig jól működő közigazgatási rendszere és infrastruktúrája, és helyi háborúk sora robbant ki. A volt Monarchia területén, ám konkrét határok nélkül létrejött vagy megnagyobbított utódállamok az etnikai konfliktusok, az egymást átfedő területi követelések és a bolsevizmus által szított osztályharc problémáival szembesültek.28 Mivel az amerikaiak kevés első kézből származó információval bírtak a régióról, már 1918 decemberének legvégén „hírszerzői” missziót telepítettek Bécsbe Archibald Cary Coolidge harvardi professzor (korábban az Inquiry tagja) vezetésével.29 Ez világosan jelezte, hogy Wilson részt kíván venni Közép-Európa sorsának rendezésében is. Az amerikai elnök nyilvánvalóan nem tekintette prioritásnak a Habsburgok utáni Közép-Európa sorsát, a háború sújtotta Európa újjáépítését ugyanakkor az „amerikai béke” kulcselemévé tette. Ebben kiemelten fontos szerepet szánt annak a Herbert Hoovernek, aki az amerikai háborús mozgósítás során „élelmezésügyi cár”-ként („Food Czar”) tette le a névjegyét. Wilson kérésére a Kongresszus hiteleket folyósított a győztes államok számára és létrehozott egy független szövetségi kormányszervet, a bevezetőben már említett ARA-t az új, nemzetközi segélyezési politika koordinálására (február 24-én). Wilson kérésére a Szövetségesek Legfelsőbb Haditanácsa a teljes szövetséges segélyezést az ARA és Hoover vezetése alá rendelte.30 Ezzel Hoover és az ARA megkerülhetetlen politikai tényezővé vált: ezért tartjuk szükségesnek az amerikai politikát a 28 Arnold Suppan: Imperialist Peace Order: Saint-Germain and Trianon, 1919–1920. Vienna 2019. 18–28. 29 Harold Jefferson Coolidge – Robert Howard Lord: Archibald Cary Coolidge: Life and Letters. Boston, MA 1932. Reprint: Freeport, NY 1971. 192–233. 30 L. Nagy Zs.: Az antant segélyprogramja i. m. 41–43.; Glant Tibor: Herbert Hoover és Magyaror szág, 1918–1920. In: Emlékkönyv L. Nagy Zsuzsa 70. születésnapjára. Szerk. Angi János – Barta János. Debrecen 2000. 381–399.; George H. Nash: The Life of Herbert Hoover: Master of Emergen cies, 1917–1918. New York, NY–London 1996.; Kenrdick A. Clements: The Life of Herbert Hoover: Imperfect Visionary, 1918–1928. New York, NY 2011.
