Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Glant Tibor: Segélyezés és politika. A kétoldalú amerikai–magyar kapcsolatok kialakítása 1919-ben
SEGÉLYEZÉS ÉS POLITIKA 504 diplomácia és a segélyezés kontextusában (egyre szűkülő fókusszal) együttesen vizsgálni Magyarország vonatkozásában is. Amerikaiak Párizsban és a Kárpát-medencében Az 1919-es amerikai–magyar kapcsolatok történetét azért nehéz áttekinteni, mert az események legalább két (néha több) párhuzamos szálon futottak, és mert ez a kapcsolat mindvégig egyoldalú maradt, hiszen Párizsban a szövetségesek – köztük az amerikaiak – a magyarok bevonása nélkül hoztak súlyos következményekkel járó döntéseket a magyarok sorsáról és az új Magyarországról. Itt mi elsősorban a párizsi fejleményekre összpontosítunk, mert a Kárpát-medencei eseményeket a magyar olvasók jobban ismerik. Az amerikai elnök megérkezésekor (1918. december 18-án) a békekonferencia szervezése már javában folyt, de számos kérdésben nem alakult ki konszenzus a győztesek között. Az ügyeket a Szövetségesek Legfelsőbb Haditanácsa vitte tovább, bár a testület elnevezése és összetétele többször változott. Ez a grémium döntött a békekonferencia résztvevőiről (így arról is, hogy a veszteseket meg sem hívják) és működési rendjéről. A konferencia hivatalos megnyitója után először Tízek Tanácsa néven működött, majd a testület kettévált: a valódi döntéseket a Négyek Tanácsa hozta, a társaság másik fele pedig a Külügyminiszterek Tanácsa (más néven az Ötök Tanácsa) néven tevékenykedett tovább. A német békeszerződés aláírását követően Wilson elnök hazautazott, a békekonferencia irányítását pedig a Delegációk Vezetőinek Tanácsa vette át. Ez a testület 1919 során mintegy 60 állandó és még egyszer annyi ad hoc és albizottságot hozott létre a különböző ügyek menedzselésére. Külön bizottság koordinálta a békeszerződések megszövegezését, a gazdasági döntéseket, a jóvátételi kérdéseket és a határok megvonását is. Így az is előfordult, hogy egy-egy delegátus egyszerre több bizottság ülésén vett részt (legalábbis a jegyzőkönyvek szerint). Nem sikerült megállapodni a konferencia hivatalos nyelvében sem, így az ülések több nyelven folytak, és a készült feljegyzések sem mindig pontosan ugyanazokat az információkat rögzítették. Ebben a soknyelvű, bürokratikus útvesztőben az információ áramlása nem mindig működött megfelelően. A konfúziót tovább növelte az a tény is, hogy a győztesek abban sem tudtak megegyezni: az „előzetes békekonferencia” egy vagy több szerződést dolgozzon ki, illetve mennyiben legyenek a bizottsági ülések nyilvánosak a sajtó számára. (Közismert, hogy végül öt békeszerződést alkottak meg, illetve, hogy csak a konferencia plenáris üléseire engedték be a sajtó képviselőit.) 31 31 F. S. Marston: The Peace Conference of 1919. London 1944. A nagyhatalmakat „Powers with General Interests”, a kisebb győzteseket „Powers with Particular [néha Special] Interests” kategóriába
