Századok – 2020
2020 / 3. szám - MAGYARORSZÁG ÉS AMERIKA: TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK ÉS HATÁSOK - Lévai Csaba: Szempontok az amerikai (1776) és a magyar (1849) Függetlenségi Nyilatkozat összehasonlításához
LÉVAI CSABA 481 sérelmekről. Az utóbbiakról Kossuth körülbelül két nagyalakú nyomtatott oldal terjedelemben s az általánosság szintjén nyilatkozott, olyan kifejezéseket használva, mint például, hogy a magyar nemzet önvédelme érdekében már a múltban is „több ízben [...] fegyveres védelemhez volt nyúlni kénytelen”. 16 Ezt követően tért rá az 1848 tavasza óta esett bitorlások felsorolására, aminek körülbelül tizenegy oldalt szentelt. Ebben a részben konkrét törvények, intézkedések felemlegetésével tette ezt. Az 1848 tavasza óta elszenvedett sérelmeket időrendben haladva úgy tekintette át Kossuth, hogy azok egyre súlyosabbá válva, logikusan vezettek az utolsó rész határozati javaslataihoz. A magyar Nyilatkozat a Habsburg-ház trónfosztását is tartalmazta, s ezért annak érvelése a dinasztia által elkövetett bűnökre van kihegyezve, több konkrét uralkodó (II. József, II. Lipót, I. Ferenc, V. Ferdinánd) és a Habsburg-család több más tagja (Lajos főherceg, Ferenc Károly főherceg, Zsófia főhercegnő, István nádor) megemlítésével. E dinasztia-centrikusság oka valószínűleg az, hogy Kossuth és a magyar kormányzat nem ismerte el V. Ferdinánd (ur. 1835–1848) lemondatását és az ifjú Ferenc József (ur. 1848–1916) koronázás, koronázási eskü és hitlevél nélküli trónra emelését. Az uralkodóváltás egyfajta dinasztián belüli palotaforradalom eredménye volt, s ezért neki és a magyar Nyilatkozatnak azt kellett igazolnia, hogy nem egy konkrét uralkodó, hanem a Habsburg–Lotharingiai-ház vált alkalmatlanná arra, hogy Magyarország trónján üljön. 17 Az amerikai Nyilatkozat sérelmeket felsoroló része általánosságban – tehát konkrét törvénycikkeket nem felsorolva – említ olyan, a gyarmatiak számára sérelmes brit intézkedéseket, amelyek III. György (ur. 1760–1820) trónra kerülése óta léptek hatályba. Jefferson az aktuális uralkodó vétkeit állította a középpontba, s ennek oka az volt, hogy a gyarmatiak által sérelmesnek tartott törvényeket a brit Parlament iktatta törvénybe, amelynek autoritását az amerikaiak nem fogadták el. Úgy gondolták, hogy az a Parlament, amelyben nem ülnek ott képviselőik, adóügyekben nem hozhat rájuk nézve kötelező határozatokat. Angol embert ugyanis csak akkor lehet megadóztatni, ha ahhoz ő maga személyesen vagy képviselői útján beleegyezését adta. Mivel azt a korabeli viszonyok mellett technikailag nagyon nehéz lett volna megoldani, hogy a gyarmatiak képviselői ott üljenek a londoni Parlamentben, a gyarmati politikusok az 1770-es évek közepére egy olyan megoldást tartottak elfogadhatónak, hogy a rájuk vonatkozó törvényeket az egyes gyarmatok törvényhozásai alkossák, s csupán a közös király személye kösse össze a birodalom két területét. Lényegében ezt fogalmazta meg 1774-ben – még a fegyveres küzdelem kibontakozása előtt – Thomas Jefferson a The Summary View of the 16 A magyar nemzet Függetlenségi Nyilatkozata i. m. 896. 17 Uo. 898–899., 901.
