Századok – 2020
2020 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Dáné Veronka - Fejér Tamás - Jakó Klára (szerk.): Jakó Zsigmond: Írás, levéltár, társadalom. Tanulmányok és források Erdély történelméhez (Mikó Árpád)
449 Jakó Zsigmond ÍRÁS, LEVÉLTÁR, TÁRSADALOM Tanulmányok és források Erdély történelméhez (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) Szerk. Dáné Veronka – Fejér Tamás – Jakó Klára MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp. 2016. 884 oldal Bármennyire hihetetlen, az erdélyi történetírás évtizedeken át meghatározó egyéniségének, Jakó Zsigmondnak e posztumusz kötete – amely születésének 100. évfordulójára jelent meg – csupán a harmadik magyar nyelvű tanulmánykötet, amely a kiváló történész válogatott írásait gyűjti össze. Az első, az Írás, könyv, értelmiség 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál, és tizennyolc tanulmányt tartalmazott három csoportba – az írás és az értelmiség; az írott források és a levéltárügy; végül a könyv, könyvtár témái szerint – rendezve. Egyetemistaként meghatározó élményt jelentettek számomra a Várad könyvtártörténetét bemutató vagy az Erdély és a Corvina kapcsolatát tárgyaló írások, de módszertanilag alapvetőnek éreztem a Timotei Cipariu gyűjteményének sorsát feldolgozó, briliáns tanulmányt is. Jakó Zsigmond könyve, Kelemen Lajos két gyűjteményes kötete vagy B. Nagy Margit akkortájt megjelent három művészettörténeti monográfiája – valamint a Művelődéstörténeti tanulmányok két száma – mellett nemcsak tárgya miatt volt számunkra annyira fontos, hanem szemléletét, tudományos hitelességét tekintve is. Az erdélyi tudományosság imponálóan magas – és morálisan meg nem alkuvó – színvonalát demonstrálta. A második Jakó-tanulmánykötet a METEM-könyvek (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség) sorozatában jelent meg 1997-ben, de nem csak az egyháztörténeti tanulmá nyokat gyűjtötte együvé. A Társadalom, egyház, művelődés című munka ismét kézikönyv lett, sokfelé megjelent tanulmányokat téve könnyebben elérhetővé, s mutatva, hogy a szerző életműve a magyar történettudomány alaprétegéhez tartozik. Az előző két kötethez csatlakozik most ez a legújabb – amely egymaga olyan terjedelmes, mint a másik kettő együttvéve –, s címében rímel a korábbiakra, alcímüket pedig parafrazeálja. Az első két kötet alcíme ugyanaz volt: Tanulmányok Erdély történelméhez, a harmadiké most így egészült ki: Tanulmányok és források Erdély történelmé hez. A kapcsolat a szerkesztők szándéka szerint kétségtelenül szoros. Ez az összefüggés azonban nem merül ki a korábbiak ismétlésében, hanem egyben továbblépés, receptív értelmezés. Az előttünk fekvő könyv ugyanis az immár lezárult életmű három nagy témáját, a tudós három tevékenységi körét mutatja be. A precíz, a rábízott anyagot felelősségteljesen őrző levéltárost, a segédtudományok mindentudó ismerőjét és oktatóját, valamint a település- és társadalomtörténet elkötelezett művelőjét. A kötet szerkesztőinek határozott koncepciója volt: a mindig az egészet tükröző, mindig az egész ismeretében íródó részletekből összeálló életművet mint tudatosan választott történetírói ideát és teljesítményt felmutatni. Hérodotu Halikarnésseos historiés apodexis héde... idézi az ember önkéntelenül Hérodotos művé nek híres első mondatát: ez itt a vizsgálódások bemutatása, közzététele. Időben egymástól távol keletkezett cikkek, kéziratok kerültek ugyanabba a nagy fejezetbe, mert a történész szemlélete, módszere lényegében egységes volt kezdettől fogva mindvégig. Levéltártörténet, levéltárügy – ez az első nagy egység címe. Meglepően sok itt az első közlés vagy a megkésett, pontosabban késleltetett publikáció. Mindjárt az első írás, Az erdélyi levél tárügy története kéziratban maradt, itt jelenik meg első ízben. A terjedelmes, kilencvenoldalas, nagy összefoglalás 1947–1948-ban keletkezett. A munka már adatai miatt is alapvető volna, de hasonló tárgyú feldolgozás azóta sem jelent meg. Ehhez illeszkedik a következő tanulmány, Az erdélyi fejedelmek levéltáráról, amely a Borsa Iván tiszteletére kiadott, szerény küllemű kötet ben látott napvilágot (1998). TÖRTÉNETI IRODALOM századok 154. (2020) 2. szám
