Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
A CSEHEK ÁBRÁZOLÁSA A MAGYARORSZÁGI ÉLCLAPOKBAN A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 414 fogja megoldani, hogy a kecskét felszólítandja, mérsékelné étvágyát. Ekképen legalább a káposzta fele megmarad.” 60 Rieger karikatúrákon vagy szövegekben egyébként is többször felbukkant az 1860-as és az 1870-es években. 1867-ben például a cseh politikus leszidja Magyar Miskát, hogy ha nem fogta volna meg a „centralizáció” feliratú bika szarvát, Riegert nem ütötte volna meg az állat farka.61 A karikatúra arra utalhat, hogy az osztrák–magyar kiegyezés hozzájárulhat a Lajtán túli centralizáció fenntartásához. Egy fiktív levélben egy magyar politikus prágai látogatásáról pedig a következőket olvashatjuk: „Prága régi város, tele tornyokkal, deklaránsokkal s egyéb cseh pimaszokkal. Mondják, hogy e város már sok száz év óta létezik, a mi, tekintve kormos falait, valószínű. Itt lakott Mátyás király, de azért még sem voltunk oly csehül akkor, mint most. Riegert akkornap nem mutogatták, Palaczky pedig sörös druszái közt mulatván, szíves volt fölmenteni, hogy a vén hystriografust fölkeressem.”62 Prágával kapcsolatban azt az időszakot emeli ki a szerző, amikor ott Hunyadi Mátyás fogságban volt, Csehországot pedig háborúk, belviszályok sújtották. Mind Palacký, mind pedig Rieger olyan politikusokként tűnnek fel a magyar vicclapokban, akik a magyarokkal ellenségesek (ahogy a csehek általában véve). Az egyik tudósítás szerint 1867 februárjában Palacký, a „hires cseh historikus [...] ötven esztendeig folyvást ócsárolta a magyarokat”. 63 A csehek követeléseit vonták kétségbe azok a szövegek, amelyekben a magyar szerzők kijelentik, hogy cseh állam nem létezik, amivel szemben – kimondva vagy kimondatlanul – megállapítják, hogy a magyar állam viszont komoly múlttal rendelkezik. A Borsszem Jankó 1891-ben szembeállítja a csehek és a magyarok tulajdonságait: a magyarok ésszel és karddal szerezték hazájukat, a csehek pedig állandóan csak zenélnek. Elismeri, hogy jó zenészek, de a nyelvüket öltögetik a magyarokra, azaz kigúnyolják őket. A prágai német nyelvű Politik című lap szerint a magyarok barbárok, de a Borsszem Jankó hangsúlyoz za, hogy a magyarok már régóta államalkotó tényezők – szemben a csehekkel. Az ellentéteket a következőképpen summázza a nemzeti érzületében megsértett szerző a vers végén: 60 Borsszem Jankó, 1871. július 30. 853–854. 61 Az Üstökös, 1867. november 30. 380. 62 Borsszem Jankó, 1871. április 2. 685. Csóválszky Lajos fiktív levele. A név Csávolszky Lajosra utalhat, aki az Ellenőr, majd az Egyetértés című politikai napilapok szerkesztője, baloldali politikus, országgyűlési képviselő. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. Bp. 1893. 218–219. Csávolszky azonban ebben az időszakban az Ellenőrbe küldött leveleinek tanúsága szerint Berlinben tartózkodott („Berlin, márcz. 28.” Ellenőr, 1871. március 31. 1.). 63 Az Üstökös, 1867. február 16. 56.
