Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
TAMÁS ÁGNES 415 „ők nem voltak, nem is lesznek, S mert nincsenek, el se vesznek; Se nemzet, se nép – csak faj; Henczegjenek – nem nagy baj.” 64 A vers a lenyomatát adja a századforduló táján már jellemző, kicsattanó magyar nemzeti önbizalomnak is, teljesen „megfeledkezve” a középkori Cseh Királyság létezéséről. Cseh–magyar kapcsolatok és a Lajtán túli konfliktusok hatása Magyarországra A csehek magyarellenessége más alkalommal is megjelenik, például úgy, hogy ártani akarnak a magyaroknak. Tallérossy Zebulon, Az Üstökös állandó figurája konkretizálja 1871 őszén, miként fognak a csehek a magyarok orra alá borsot törni: „Azok [a csehek] nem akarjak kevesebet, mint Morvába vezetni elölünk Dunát, had folyon Nepomucenus szt Janos vizibe.”65 Más alkalommal csak ál talánosságban fogalmazzák meg a szerzők a cseh ártó szándékot: „Hiszen régi dolog, hogy a csehek a hol csak tehetik: ártanak nekünk.”66 A legradikálisabb szöveg szerint, amely 1871. október közepe táján jelent meg, a „panszlávok és cseh küldöttek Magyarország eltörlését indítványozták”.67 Az ilyesfajta túlzó írások azonban a vizsgált évfolyamokban csak Az Üstököst jellemezték. Az 1890-es évek végén az ausztriai kormányválság élénken foglalkoztatta a magyar olvasókat is, mert közvetlen hatást gyakorolt az osztrák–magyar kapcsolatokra, ugyanis amíg a cseh–osztrák egyeztetések folytak, lelassultak a kvótával kapcsolatos osztrák–magyar tárgyalások. A szövegek egyikében 1898 júniusában, már a nyelvrendeletek módosítását (de még nem visszavonásukat) követően a magyar szerző kifejezetten örült a cseh–osztrák-német konfliktus eszkalálódásának, amelyet már háborúként írt le: „Sose lesz az, bár a győztes Legyen német, legyen cseh Ahogy most van, az mi nékünk A legnagyobb szerencse. 64 Cseh „Politik”. Borsszem Jankó, 1891. április 26. 2. 65 Az Üstökös, 1871. október 28. 518. 66 Az Üstökös, 1898. június 5. 268. 67 Az Üstökös, 1871. október 14. 501.
