Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: A csehek ábrázolása a magyarországi élclapokban a 19. század második felében
TAMÁS ÁGNES 409 Pánszlávizmus és agresszió A pánszlávizmus és annak elítélése nem csupán Komarov beszéde kapcsán vált gúny tárgyává a magyar élclapokban, hanem mindkét időmetszetben ez az egyik leggyakoribb tulajdonság, amely a csehekkel kapcsolatban felmerült a budapesti képeken és szövegekben.42 A lapokban a cseh és a szlovák figurák arcának hasonló megrajzolásával kifejezésre kerültek a cseh–szlovák kapcsolatok és az együttműködés vélt veszélyei is, az a gondolat, amely szerint a felvidéki szlovákok Prágában sajátítják el a Magyarország integritását veszélyeztető pánszláv eszméket. Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a csehek kizárólag negatív színben bukkanjanak föl a Borsszem Jankó ban és Az Üstökösben.43 Mindkét elemzés re kiválasztott időszakban tartottak a magyar sajtóban pánszlávnak minősített rendezvényeket: 1867-ben Moszkvában néprajzi kiállítást (második pánszláv kongresszus), ahol az Osztrák–Magyar Monarchia szláv népcsoportjai is részt vettek, s a szláv nemzetek egyesülését hangoztatták orosz vezetés alatt. Később, 1868-ban44 és 1898-ban Prágában a Palacký-ünnepség keretei között hangzot tak el hasonló nézetek, de a két rendezvénytől függetlenül is arra a megállapításra jutott Az Üstökös szerzője, hogy a csehek szíve „Moszkváért dobog”.45 Ha a legkorábbi, pánszlávnak nevezett eseményre adott magyar reakciót vesszük górcső alá, láthatjuk, ahogy a moszkvai kiállításon egy két részből álló karikatúrával gúnyolódott Az Üstökös: a cseh – vállán a „panslavismus” batyujával – ijedten veszi észre, hogy ahhoz, hogy Moszkvába lejusson, át kell lépnie Lengyelország koporsóját. Az oroszokat megtestesítő figura azonban nagy örömmel üdvözli és tárt karokkal várja: „Hozott az isten, karjaim közé, édes öcsém. Mi az? lépd át. Csak a bátyád fekszik ott, a kit tegnap ütöttem agyon. Aztán csókolj meg.” 46 Jókai lapja a lengyel néppel és szabadságvágyukkal szimpatizáló magyarság előtt így negatív színben tüntette fel a lengyel felkelést (1863) követően néhány éven belül megrendezésre kerülő pánszláv kongresszus résztvevőit. Végül a cseh eljut 42 Például Az Üstökös, 1898. június 26. 302., 308. 43 A kortársak valóban tettek erőfeszítéseket a cseh–szlovák együttműködés kereteinek kidolgozására, erről lásd például Heiszler Vilmos: Ausztroszlavizmus – Ausztrohungarizmus. In: Forradalom után – kiegyezés előtt. Szerk. Németh G. Béla. Bp. 1988. 446–463. A szlovákok megjelenítése az öltözet és a fejfedő tekintetében különbözik a csehekétől, azonban a majomarccal való ábrázolás mindkét csoport ábrázolására jellemző az élclapokban. 44 1868-ban több nemzeti ünnepet is tartottak a csehek: František Palacký 70. születésnapját és Jan Hus halálának 450. évfordulóját. Mészáros A.: A cseh elem a magyar polgárosodásban i. m. 45. 45 Az Üstökös, 1899. július 2. 345. Czövek István: Der slawische Kongreß 1867 und die Nationalitäten des Habsburgerreiches. In: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 215–221. 46 Az Üstökös, 1867. május 25. 164.
