Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Peter Sherwood: Kossuth Lajos és az angol solidarity szó története
KOSSUTH LAJOS ÉS AZ ANGOL SOLIDARITY SZÓ TÖRTÉNETE 384 meg. A lap szerkesztője és egyben kiadója ekkor már a liberálisnak tartott keresztényszocialista John William Parker (1792–1870) volt, bár folyóirata ennek ellenére továbbra is Tory orientációjú, tehát Kossuth-ellenes maradt. Az anonim szerző – talán Parker maga? – kimondottan soviniszta, szatirikus-szarkasztikus eszmefuttatása azonban a mi szempontunkból mégis azt látszik igazolni, hogy Kossuth minden bizonnyal nem is egyszer használta ezt a kifejezést az 1851. október 23-a és november 13-a között tartott beszédeiben, melyek színhelyei az angliai Southampton, Winchester, London, Manchester, valamint Birmingham városok voltak. Megjegyzendő, hogy az OED szabályai értelmében beszédeket és előadásokat csak írásbeli közzétételük dátumával lehet szerepeltetni,16 tehát ez az adat az 1852-es évszámot kapta, noha nyilvánvalóan 1851-ben előadott beszéd(ek)ről van szó. No de vannak itt más dolgok, melyekről pletykálhatunk egy kicsit a bűnügyi statisztikákon túlmenően, sőt melyekről nem is szabad megfeledkeznünk évbúcsúztató rapszódiánkban. Ilyen például az a gyakorlati bölcsesség, mellyel egy Amerikába tartó professzor úr gyarapította elménket, midőn útját megszakítva villámlátogatást tett a mi házunk táján a napokban. Elraktároztuk magunkban egyik szófordulatát, mely méltán lehet az angol értelmező szótár következő kiadásának egyik új szócikke: ‘a népek közötti szolidaritás’ fogalmát! A témát briliánsan taglaló, a legóvatosabb értékelés szerint is kellően kimerítő előadásokból másoknak bizonyára kiderülhetett a szó voltaképpeni jelentése, azonban meg kell vallanunk, hogy mi magunk minél görcsösebben próbáltuk megragadni e jelentést, annál homályosabbá vált számunkra az. Egy darabig látni véltünk egy pislákoló világot, ám erről egyhamar kiderült, hogy csak Kossuth ékesszólásának ignis fatuus a lebegett szemünk előtt afféle kóbor szellemként, mígnem a jelentés mibenléte kisvártatva újra szuroksötétségbe burkolózott. Nálunknál ki sem örvendezhetne lelkesebben ‘a népek közötti solidarity’ ügyén, amennyiben a ‘solidarity’ jó takarmányoztatást jelentsen. Mint tudjuk, a kiadós takarmány elengedhetetlen kelléke a minőségi marha- és ürühús-termelésnek, sőt a mi ‘népünk’ vélhetőleg csakis ilyen értelemben fordít gondot a ‘solidarity-re’ a más ‘népekkel’ való érintkezése során. Tartunk azonban tőle, hogy a kontinentális hazafiság túlságosan transzcendens természetű ahhoz, hogy efféle közönséges megfontolások szintjére leereszkedjék. Ez a transzcendentális hazafiság nem azzal óhajt ‘solidarity-t’ teremteni, hogy provideálja ‘népei’ számára az oly kívánatos, életerős gyarapodás feltételeit, hanem éppen ellenkezőleg: minduntalan kutatja 16 Donna Lee Berg: A Guide to the Oxford English Dictionary. Oxford University Press, Oxford–New York 1993. 43.
