Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 378 azonban csak vonzó lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, s meg kell elégednünk annak beismerésével, hogy a 12. század számos érdekes és fontos ténye a megismerhetőség határán túl rekedt. Nem vigasztalhatjuk magunkat többel, mint hogy mindez bizonyos fokig minden történelmi korszakra igaz, különösképpen azokra a nem számszerűsíthető tényekre, amelyekből az eszmetörténet áll.”68 A fenti sorok a pásztói monostor görög kéziratai által közvetített szövegek esetében is érvényesek. A magyarországi görög kódexekre vonatkozó híradás újra rávilágít arra, hogy a Kárpát-medencei Magyar Királyság két kultúrkör határvidékén helyezkedett el, ahol egyelőre még mindkettő szellemi és politikai hatása érvényesülni tudott. A görög befolyás éppen a következő évtizedekben erősödött meg, olyannyira, hogy Gerhoch von Reichersberg már-már az ország nyugati kereszténységtől történő elszakadásától tarthatott.69 A latinra átültetett görög művek gyors nyugati karrierjét azonban két olyan európai méretű vállalkozás, a keresztes hadjárat és a ciszterci rend terjeszkedése mozdította elő, amelyben a Magyar Királyság egyelőre csak vonakodva vállalt szerepet, ám hosszabb távon mégis mindkettő kulcsfontosságúnak bizonyult az ország nyugati kulturális és politikai kapcsolatainak megszilárdításában. CERBANUS AND THE CISTERCIANS by Dániel Bácsatyai SUMMARY During the intellectual revival that is known as the renaissance of the twelfth century, interest in the Greek works of the Church Fathers also increased in the Latin West. A piece of work by Saint Maximus the Confessor called De Caritate was discovered in the Hungarian monastery of Pásztó by the Venetian Cerbanus, then a guest of David, Abbot of Pannonhalma. The author, who had lived in the Byzantine court, translated the work into Latin and sent it to Pannonhalma, presumably together with a part of one of the works of John of Damascus. The translations, prepared between 1131 and 1150, appeared in the – primarily Cistercian – monasteries of Austria and Bavaria in the following years, and quickly reached Clairvaux, the centre of the order as well. The Parisian magister , Petrus Lombardus, had even cited the Damascus translation before 1154. The study accordingly looks for the channels which may have facilitated the unprecedentedly quick spread of the work, in which two Cistercian prelates probably played a key role: Henry of Spanheim, Bishop of Troyes, who accompanied the crusader army to Hungary in 1147, and Frederick, Abbot of Baumgartenberg, who later became a bishop in Hungary. 68 Charles Homer Haskins: The Renaissance of the Twelfth Century. Cambridge (USA)–London 1927. 67. 69 MGH Libelli de lite imperatorum et pontificum III. 385.
