Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
BÁCSATYAI DÁNIEL 377 remóniára ezek szerint már a hazaúton került sor, meglepő módon azonban olyan környékbeli főurak társaságában, akik a korábbi hónapokban még a Duna mentén leereszkedő III. Konrád német király keresztes seregében, Reginbert püspök kontingensében tűntek fel.65 Köztük van az a Konrad von Peilstein is, aki a hadjá rat előtt az admonti monostornak adott el birtokokat – az adásvételt megörökítő oklevélszöveg egyértelműen arra utal, hogy Konrad is a Szentföldre igyekvők között volt.66 Ha a templomszentelésre vonatkozó, 13. századi másolatban fennmaradt okirat keltezése és a tanúk névsora valóban megbízható, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a passaui püspök és a német király oldalán keletre tartó főurakat, Konrad von Peilsteint és Ulrich von Pernegget valamilyen okból hazaküldték. A másik lehetőség az, hogy mégis részt vettek a hadjáratban, ám lemaradtak – nemcsak a német, de a francia seregtől is –, ám ez kevéssé tűnik valószínűnek. A Magyarországig jutó Henrik püspök tehát 1147 kora őszén érkezhetett haza püspöki székhelyére, Troyes-ba. Láthattuk, hogy ezután első dolga az volt, hogy Petrus Comestor részére adományt tegyen. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy klerikusa, a már ekkor magister i címet viselő Comestor is elkísérte püspökét a távoli utazásra, s talán az itt tett szolgálatok érdemesítették őt a visszatérés után elnyert egyházra és jövedelmeire. Minderre nincs semmi bizonyíték, személye azonban feltétlenül egy a lehetséges láncszemek között, amelyek a Cerbanusnak tulajdonított Damascenus-fordítást a párizsi teológiai iskolával összekötik. Petrus Comestor ugyanis Petrus Lombardus egyik legközelebbi tanítványa volt – a mester káptalani iskolában tartott előadásaira éppen Comestor feljegyzéseit szokták forrásként idézni.67 Lehetséges tehát, hogy ezúttal a mester tanult a tanítványtól: ha Petrus Comestor nem is kísérte el urát Magyarországra, a fordítás közvetítésére így is alkalma lehetett, feltételezve persze, hogy valóban a troyes-i püspök hozta magával a két fordítást Franciaországba. Az is kézenfekvő lehetőségnek tűnik, hogy a német ciszterci püspök, Clairvaux-i Szent Bernát barátja ajándékozta meg a clairvaux-i könyvtárat a Cerbanus nevéhez fűződő fordításokkal. Miután alaposan mérlegeltük a Cerbanus-fordítás kelet-nyugati irányú terjedésének lehetőségeit, levonhatunk bizonyos tanulságokat. Emlékezetesek Charles Homer Haskins szavai, aki a 12. század művelt klerikusainak utazásaival és olvasmányélményeivel kapcsolatban a következőképp fogalmazott nagyhatású könyvében: „A fenti példák a szellemi érintkezések számos lehetséges útját felvillantják – némelyikük titka talán majd feltárul egy-egy lelkes kutató előtt. A legtöbb esetben 65 NÖU II. 515., 567., 808., 811. Reginbert püspök már 1147 májusában csatlakozott III. Konrád seregéhez, lásd Urkundenbuch des Landes ob der Enns II. Wien 1856. 227–231. 66 Urkundenbuch des Herzogthums Steiermark I. 798–1192. Hrsg. Joseph von Zahn. Graz 1875. 278. 67 Ignatius Brady OFM: Peter Manducator and the Oral Teachings of Peter Lombard. Antonianum 41. (1966) 454–490.
