Századok – 2020

2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM

CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 372 bizonyította – csak akkor jött rá, miután az 1160-as években megismerte a mű tel­jesebb, Burgundio-féle fordítását, mire korábbi kézirataiban is kijavította a hibát. 44 Egy másik mű, amely a Cerbanusnak tulajdonított fordítást idézi, a párizsi teoló­gus, Petrus Lombardus Szent Pál leveleihez írt kommentárja. A kommentárt Gerhoch von Reichersberg is ismerte, egy minden bizonnyal 1142 és 1143 között íródott mun­kájában (Liber de ordine donorum Sancti Spiritus ) némi kritikát is megfogalmazott Petrus Lombardusszal szemben. Mindez arra a logikus következtetésre vezette Eligius Buytaertet, hogy a Szigeti Remig által kiadott Damaszkuszi Szent János-fordítás már 1143 előtt készen állt.45 Azóta azonban bebizonyosodott, hogy a Petrus Lombardus­féle Szent Pál-kommentár két fázisban íródott, s a Damascenus-idézetek csak a má­sodikban szerepelnek. A Petrus Lombardus főművét, a Sententiaet sajtó alá rendező Ignatius Brady úgy vélekedett, hogy a kommentár első redakciója 1148 után keletkez­hetett, mivel a szerző éppen azokat a kérdéseket tárgyalja részletekbe menően, amelyek az említett évben összehívott reimsi zsinaton merültek fel. Mindebből az is következik, hogy a Gerhoch által megfogalmazott kritikát Brady utólagos betoldásnak vélte, s meggyőző érvekkel bizonyította, hogy a reichersbergi teológus csak az 1160-as évek­ben ismerhette meg Petrus Lombardus szóban forgó munkáját. 46 Még a fentieknél is fontosabb számunkra, hogy a Cerbanusnak tulajdonított for­dítást Petrus Lombardus eredetileg ugyancsak Nagy Szent Vazul munkájának tartot­ta. A párizsi teológus főműve, a keresztény hitigazságok teljességét tárgyaló Sententiae rubrumaiban ugyanis szintén Basilius nevét tüntette fel a De orthodoxa fidé ből szár ­mazó idézeteknél. Ignatius Brady a fentiek alapján jogosan állapította meg, hogy a Sententiae ma ismert szövege korábbi, mint a Szent Pál-kommentár második redakció ­ja.47 A Sententiae azonban nemcsak a Cerbanusnak tulajdonított, hanem az 1153 előtt elkészült teljes, Burgundio-féle fordítás ismeretéről is tanúskodik, így megszületését joggal helyezik e dátum utánra. Burgundio, aki pisai polgárként városa üzleti ügyeit képviselve ugyancsak sűrűn megfordult Konstantinápolyban, III. Jenő pápa pontifi­kátusának végén ültette át latinra Damaszkuszi Szent János művét, s az általánosan elfogadott feltételezés szerint Petrus Lombardus 1154. évi római útján jutott hozzá a teljes fordításhoz. A terminus ante quem az 1158. esztendő, amikor a Sententiae legko ­rábbi ismert kéziratát, illetve annak alapszövegét másolták, amely ugyancsak a clair­vaux-i ciszterciek könyvtárába került, s ma szintén Troyes-ban őrzik. 48 44 Uo. 45 Eligius M. Buytaert: St. John Damascene, Peter Lombard and Gerhoh of Reichersberg. Franciscan Studies 10. (1950) 325–326. 46 Magistri Petri Lombardi Parisiensis episcopi Sententiae in 4 libris distinctae. I. 1. Prolegomena. Romae 1971. 82*–84*. 47 Uo. 89*. 48 Uo. 130*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom